Idézetek a szeretetről
Ha valaki más védelmezésének szenteljük magunkat, az gyakran vezet paradoxonhoz, mert közben hajlamosak vagyunk magunkat veszélybe sodorni, amivel megbántjuk azokat, akiket oly nagyon igyekszünk megvédeni a fájdalomtól. (...) Idővel azonban kénytelenek vagyunk megtanulni, hogy a szeretteink döntését nem tudjuk irányítani.
A szeretet és az öröm megtapasztalása nélkül lehetetlen jól dolgozni és működni.
Keresitek az igazit. Mámoros érzelmekben akartok fürdeni. A szerelem viszont újra és újra elmúlik. A szeretetet meg senki sem értékeli, csak karácsonykor hallunk róla nagy eposzokat.
A szeretet tényleg nem ismer vallási és nyelvi korlátokat, szavak nélkül is lehet beszélni.
Hogy volnánk mi szegény emberek, mikor nekem itt vagy te; teneked meg itt vagyok én?!
Ha sokat hibáztam az életben, csak azért volt, mert sokat szerettem.
Felfoghatatlan, hogy milyen szeretetet képes megmozgatni az aggodalom és a halál vaksin is kivehető körvonala.
A szeretet végtelen, és felfoghatatlan erővel dolgozik.
Színlelni sem lehet a világ végezetéig. Akivel sokáig így viselkedünk, mintha szeretnők, azt idővel csakugyan szeretni kezdjük: a forma, minél üresebb, annál inkább szereti tartalommal kitölteni magamagát.
Egy babának, aki olyan végletesen másokra van utalva, semmilyen elmélet nem lehet fontosabb a szeretet elméleténél.
Szeretni az tud igazán, aki sírni is szokott.
Amikor félek, megnyitom a szívem, és hagyom, hogy a szeretet eloszlassa a félelmet.
- Nem változtathatod meg az embereket. - Mi mást tehetnék? - Szeretheted őket.
Az áldozattal kell kezdeni a szeretet építését.
Az ember szíve úgy van teremtve, hogy szeressen. Valakit, akárkit. És ki áll hozzánk legközelebb, ha nem saját magunk? Kit szeretnénk, ha önmagunkat nem szeretnénk? Olyan jó önmagunkat szeretni. Hiszen más alig is szeret bennünket.
Facebook
Pinterest