Idézetek a szerencséről
Muszáj hinnünk a szerencsében. Egyébként mi mással magyarázhatnánk azok sikereit, akiket nem szeretünk?
A szerencse is egyfajta tudás.
Szerencse és Siker bennünk vannak. Kell, hogy tartsuk őket: erősen, mélyen. Mihelyt itt benn valami kezd lazulni, engedni, kifáradni, tüstént minden felszabadul körülöttünk, ellenáll, szembeszáll, kivonja magát befolyásunk alól... Akkor jön egyik a másik után, vereség vereségre következik, s az ember elkészül.
Szívünknek időt kell hagyni, s eszünket nyitva kell tartani oly tapasztalt emberek tanácsai előtt, akik okos tervvel gondoskodnak szerencsénkről.
A szerencséhez az is hozzátartozik, hogy az ember felismerje, amikor az útjába kerül.
Hát nehéz is annak adni, aki sokat kapott a jó Istentől.
Szép délibáb csillog, ékes, csalfa káprázat belül. Magasra száll az égen át, a remény illan, messze száll, forgandó szerencse engem elkísér. Szép délibáb csillog, ékes, csalfa káprázat belül.
A nyertes tudja, mi lesz a következő lépése, ha veszít, ám nem beszél erről; a vesztesnek fogalma sincs, mit tesz majd, ha veszít, de sokat fecseg arról, mi lesz majd, ha nyer.
Végül is majdnem minden rajtunk múlik. Majdnem. De a szerencsének is adjunk egy kis esélyt.
Keserves dolog lemondani a szerencséről, amikor az ajtónkon kopogtat.
Szerencse: ha a terv és a lehetőség találkozik.
Az igazán szerencsés embert a sors szeszélye nem azáltal teszi kiváltságossá, hogy eleve veszélytelen röppályákra vezérli, hanem olyan módon, hogy mindig csak egyetlen hajszállal téríti el a személyes tragédiák fertőzött gócaitól.
- Rád őrangyal vigyáz. - Nem hiszek az angyalokban (...). Abban hiszek, hogy én vagyok a saját szerencsém kovácsa!
Az emberek, kiknek homlokán az égi jel tükrözik, mely mutatja, hogy az istenek pártfogolják őket, csakugyan kiválasztott lénynek érzik magukat, s a módban, ahogy a világ elé lépnek, van valamilyen hiú biztonság.
Az élő még bízhat a szerencsében, de a halott csak halott marad.
Facebook
Pinterest