Idézetek a sportról
Egy fiatal pilótának utat mutat egy Forma-1-es autó tesztelése. Sohasem felejted el az első kört.
Nem gondoltam soha, hogy értékesebb lettem volna bármelyik másik játékosnál a Valenciánál. Talán híresebb voltam, mert sok gólt rúgtam, játszottam a válogatottban, de sose gondoltam, hogy sztár lennék. Keményen dolgoztam mindennap, és megmaradt az a rajongásom a futball iránt, ami gyerekkorom óta bennem van. Persze a körülmények mások a Barcánál, ám jó értelemben. A nyomás nem zavar. Az emberek azt kérdezték, hogy bírtam a nyomást, amikor a Sportingba, a Zaragozába és a Valenciába kerültem. Csak azt csináltam tovább, amihez a legjobban értek.
Amint az erős ember is szereti kifejteni képességeit, és élvezi a testmozgást, amint izmait gyakorolja, úgy lelkesíti az "elemző" lelket a megfejtés lelki feladata.
A fogadás a hiszékenyek sportja.
A pályán ne vereségből tanulj, tanulj a győzelemből, jobb híján a döntetlenből. Rosszul lehet játszani, de nem nyerni akarni nem lehet.
A legtöbb hegymászó valójában nem tébolyodott, csupán az emberlét egy különösen virulens törzse fertőzte meg.
A kockázat függőséghez vezethet.
Lovagolni olyan, mint egy gyors motoron repeszteni, amelyik oda megy, ahová akar, nem pedig oda, ahová kormányozom.
Egy nehéz mászás, különösen egy nehéz szólómászás kezdetén fölfokozottan tudatosul bennünk a hátunk mögött tátongó mélység. Szüntelenül érezzük vonzását, kielégíthetetlen étvágyát. Hallatlan szellemi erőfeszítést igényel, hogy ellenálljunk neki, egy pillanatra se merjünk lazítani. A szakadék sziréndala éberségre késztet minket, puhatolódzóvá, sutává, görcsössé teszi mozdulatainkat. A mászás előrehaladtával azonban egyre inkább megszokjuk a kitettséget, a végzet érintését, lassan elhisszük, hogy bízhatunk saját kezünkben, lábunkban, fejünkben. Megtanulunk az önfegyelmünkre hagyatkozni. Figyelmünk apránként annyira összpontosul, hogy már észre sem vesszük kidörzsölődött ujjperceinket, combunk sajgását, az állandó koncentráltság fenntartásának feszültségét. Révületszerű állapot fedi el az erőfeszítést, a mászás éberen megélt álommá szépül. Órák röppennek el, akár a percek. A hétköznapi létezés fölhalmozódott bűntudata és zavara - a lelkiismereti botlások, a kifizetetlen számlák, az elfuserált lehetőségek, a por a kanapé alatt, a kínzó családi bajok, a gének könyörtelen börtöne - átmenetileg feledésbe merül, kiszorítja gondolatainkból a világosan kirajzolódó, hatalmas cél és a pillanatnyi feladat komolysága.
A focimeccs előtt mindig van egy pillanatnyi csend. A játékosok a helyükön állnak, a falemberek mozdulatlanok, és minden lehetséges. Majd, mint egy karambolban, minden nekiütközik valami másnak. A labda röppen, a csont reccsen, és a kettő közötti idő közelebb áll a négy másodperchez, mint az öthöz.
Gyakran hallja az ember, hogy egy verseny győztese az egész kör alatt beszél a lovához, áthízelgi azok fölött a hatalmas akadályok fölött. Mégis, ha valaki megkérné, hogy írja le azt a kört utána egy televíziós interjúban, az illető teljesen kuka lenne. Ezek a test emberei, és a test dolgában gondolkodnak, sokkal inkább otthon vannak a lovak világában, mint az emberekében, és senkiben nem bíznak, aki egy kicsit is tanult, mert mellettük kevésnek érzik magukat. De ne becsülje le őket. Attól, hogy nem művészei a beszédnek, még nem jelenti azt, hogy nincsenek mély érzéseik.
Véleményem szerint természetes lovaglás nem létezik. Egyszerűen azért nem, mert maga a lovaglás egyáltalán nem természetes.
A pánik a búvár legnagyobb ellensége.
Ismerd meg a tudatod ürességét és nyugalmát. Légy üres: ne légy stílus vagy forma, amelyre az ellenfél építhet.
Ha elhiszed, hogy legyőztek - legyőztek. Ha elhiszed, hogy nem mered - nem mered. Ha győzni akarsz, de azt hiszed, nem győzhetsz, Csaknem biztos, hogy nem te leszel a győztes. (...) Az élet csatáit nem mindig Az erősebb, gyorsabb nyeri, És előbb-utóbb az győz, Aki, hogy győzhet, elhiszi.
Facebook
Pinterest