Idézetek a pesszimizmusról
A fényképek az idővel vívott végtelen harcunk jelképei, kilátástalan küzdelmünk eszközei a pillanat megőrzéséhez: meg akarjuk örökíteni az édes kislányt, mielőtt nehezen kezelhető kamaszlánnyá nő; a fiatal férfit, mielőtt megkopaszodik és elhízik; a nászutat Hawaiira, mielőtt a boldog pár tagjaiból egy fedél alatt élő, dühös idegenek lesznek. Van egy olyan érzésem, hogy a fényképészettel kapcsolatos megszállottságunk mögött kimondatlan pesszimizmus rejtőzik: az a meggyőződésünk, hogy a jó dolgok nem tarthatnak örökké.
A magány a pesszimizmus melegágya.
Folyamatosan motyogom magamban a sok pesszimista megállapítást. És annyi ócsárolástól teljesen eldeformálódik a belső képem, már nem tudom, mit képzelek, mi igaz, mi a valóság.
Minden igazi pesszimistában egy beteg, impotens ember rejtőzik.
Ha félek, magamhoz húzom a félelmem tárgyát. Megjelenik. Azzal festem a falra, hogy elgondolom, hogy teret engedek neki, hogy az aggodalmammal, a pesszimizmusommal magam éltetem.
Van, hogy nem a fény vonz abban, akibe beleszeretsz, van, hogy éppenséggel a benne lakozó sötétbe szeretsz bele. Van, hogy nem a derűlátása vonz, hanem a saját szkepszised rokona, ugyanaz a pesszimista, ami magad is vagy. Van, hogy nagyobb szükséged van a bizonyosságra, hogy a sötétben igenis egy szörnyeteg lapul és les rád, mint a megnyugtató hazugságokra, hogy minden rendben lesz.
Pesszimista az, aki panaszkodik a zajra, amikor a lehetőség kopogtat.
Az optimista a napfelkeltét várja, a pesszimista a napnyugtától fél.
Kiderült, hogy a dolog távolról sem olyan szörnyű, mint előzőleg gondolta. Azzal az érzéssel jött ki belőle, hogy "megméretett, és nem találtatott könnyűnek". (...) De hát semmi sem volt olyan szörnyű a dologban, mint előzőleg gondolta. Ez a pesszimizmus egyik előnye: soha semmi nem olyan rossz, mint amilyennek gondolja az ember.
Egyetlen felhő elég, hogy elsötétítse a napot.
Az optimisták bekötött szemű pesszimisták.
Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet.
A pesszimista az olyan ember, akinek mindig igaza van, de nincs öröme benne.
A pesszimista olyan valaki, aki, ha két rossz közül kell választania, mindkettőt választja.
Az optimista azt hiszi, a létező világok legjobbikában élünk. A pesszimista attól fél, hogy csakugyan abban élünk.