Idézetek az optimizmusról
Amikor a világ összedől, a legjobb dolog, amit tehetek, hogy elkezdem megoldani egyenként a dolgokat.
Az olyan szavak, mint "optimizmus" vagy "remény", amelyeket azokban a könyvekben lehet olvasni, amelyek az életre akarnak felkészíteni és az önbizalmat hivatottak növelni - tényleg csupán szavak. Azok a bölcsek, akik kimondták őket, talán az értelmüket keresték, minket pedig kísérleti nyúlként használtak, hogy megnézzék, hogyan hatnak ránk.
Nem mind arany, ami fénylik. Lehet, kedvező körülmények közt, gyémánt is.
Én olyan pesszimista vagyok, hogy ha a legrosszabb nem következik be, akkor boldognak érzem magam. Az optimisták gyakran szenvednek, mert ők állandóan csalódnak. Engem viszont mindennap nagyon pozitív meglepetések érnek.
A pozitívan gondolkodók azt képzelik el, amit el akarnak érni, nem pedig azt, amitől rettegnek. Azt kapod, amire gondolsz.
Mosolyogj, ha esik az eső, és akkor se add fel, ha minden összeesküszik ellened.
Csak a lelki szegények valóban szegények. Az, aki mindenét elvesztette, de bátorsága, jókedve, reménye, erénye és önbecsülése töretlen marad, továbbra is gazdag.
Akkor kell a legfényesebben ragyognod, amikor minden sötét körülötted.
Az optimista az az ember, aki még nem hallotta a híreket.
Mi ennek az életnek a célja, ha nem az, hogy akkor is jól érezzük magunkat, ha körülöttünk minden összeomlik? És hogy ki képes erre? Az, aki megtapasztalta a saját erejét.
A valóságot mi is alakítjuk. Amikor kedvesen szólítok meg egy eladót vagy egy ügyintézőt, több az esélyem, hogy visszamosolyog, vagy legalább nem utál látványosan. Ámbár vannak emberek, akik képtelenek mosolyogni. Látom én, meg is élem a morózus hangulatot, kelletlen modort a mindennapi életünkben, de tudom nem csak azt látni. Valamifajta szépség sok mindenben van.
A dolgok jó oldalát érdemes nézni (...), igaz, nem mindig lehet tudni, hogy melyik a jó oldal. Nem nagyon feltűnő.
A testi fogyatékos embereknek olyasmikre kell összpontosítani erejüket, amelyek végrehajtását megmaradt képességeik lehetővé teszik, és nem szabad azon keseregniük, hogy mi az, amit nem tudnak megtenni.
Bármilyen ádáz és kemény a sors, lehet-e nem remélni, ha odakint szépen süt a nap?
Jöjjön, aminek kell, A legszörnyűbb nap is csak lefut egyszer.
Facebook
Pinterest