Idézetek a nyitottságról
Többet kapsz abból, amire vágysz, ha előbb elajándékozol valamennyit abból, amid van. (...) Ha egy mosolyra vágysz, előbb ajándékozz egy mosolyt másnak! Ha szeretnél egy kis jóindulatot, előbb adj te is egy kis jóindulatot! Amikor segítesz az embereknek, az emberek is segítenek neked.
Ahhoz, hogy találj valamit, keresned kell! Ha elvesztetted életed irányát (...), hagyj magadnak némi időt, hogy megvizsgáld, mi számít neked igazán.
Hagyd, hogy elkapjon az érzés, hogy magával vigyen. Mindig. Ne öld el, ne akard korlátozni, ne fojtsd meg, még véletlenül, egy pillanatra se, mert aztán egyszer azon kapod magad, hogy soha többet nem tudod visszahozni. (...) Vigyázni kell a szerelemmel. Törékeny. Olyan, amit ha nem hagysz kibontakozni, elbújik, és soha többet nem jön elő.
Valamiért mindig képesek vagyunk elhinni, hogy ez más lesz. Megint, újra meg újra... Hogy ő most jó lesz, nem fog mindent összekuszálni, megbántani, összetörni. (...) Aztán megint csalódunk, és már nem is értjük, hogy miért hiszünk újra. Hogy honnan az istenből van erőnk ahhoz, hogy újra fel tudjunk állni, leporoljuk magunkat, felhúzzuk a cipellőnket, és tovább tipegjünk. Kezdetben megtörten, csalódottan, hitetlenül. Ám idővel valami mégis történik. Megtörik a jég, jön egy mosoly, meg még egy, aztán úgy a harmadiknál már nem tudod figyelmen kívül hagyni. Van, ami nagyobb, mint te. Hatással van rád, és nem tudsz ellene mit tenni. Akaratlanul is magad mögé hajítod a lakatot, kinyitod a szíved, mit sem törődve azzal, hogy mit kockáztatsz, hogy talán ez is egy a többi közül.
Gyakran barátkozunk meg olyan emberekkel, akiket először ki sem állhattunk! Amikor te változol, helyzeted is megváltozik. Ez törvényszerű. Nem kell azon morfondíroznod, hogy hogyan is történik mindez. Átalakulásod átformálja körülményeidet is.
Nevessek a világ Játékai felett, De ez a nevetés Legyen egy ölelés, Amellyel mindenkit Magamhoz ölelek.
Nincs írott törvény, amely kimondja, hogy csak azért, mert valaha hittél valamit, most már örökre ahhoz kellene tartanod magad.
Tanulni kell magyarul és világul, tanulni kell mindazt, ami kitárul, ami világít, ami jel: tanulni kell, szeretni kell.
Igen, tévelygek. Keresem azt, ami új, amit még homály fed, ami fontos lehet, ami még élő, ami több, mint a ma adott és ismert. Igen, tévelygek, kalandozom, vagy akár csellengek. Játszom. Nem hiszem, nem vagyok elég gőgös ahhoz, hogy azt higgyem, megtaláltam az igazságot. És nem szorongok annyira, hogy görcsösen belekapaszkodjam, belecsimpaszkodjam abba a biztosnak remélt fogantyúba, amelyet egyszer már megragadtam. És valóban: nem akarok a dzsungelből kijutni. Az élet és az ezerféle lehetőség dzsungeléből. A titkokkal, meglepetéssel, felfedezhető igazságokkal teli dzsungelből. Nem akarok túl hamar kijutni arra a bizonyos, nagyon is áttekinthető "homokos, vizes síkságra". Ahol már nincs remény.
A szívem természetéből adódóan nyitott és együttérző. Mivel azonban félek a fájdalmas érzésektől és helyzetektől, korlátokat állítok, hogy megvédjem magam.
A kritizálás elvakít, az elemzés viszont felnyitja az ember szemét.
Soha ne ugord át a kerítést, ha nem vagy hajlandó szembenézni a másik oldallal!
Járom a magam útját. Szabad vagyok és boldog. Nyitott a világra. Igyekszem nap mint nap friss tekintettel felfedezni benne a csodát. És ezáltal haladok valami felé, ami más, ami lényegibb, igazabb.
Engem nem érdekel az az arcod, amit másoknak mutatsz. Sőt. Hidegen hagy. Értsd meg, ha engem szeretnél, meg kell nyílnod. Meg kell mutatnod valamit magadból, ami más, mint amit a többiek látnak, ugyanis csak abba tudok beleszeretni. Ami mindenkié, az engem nem érdekel. (...) Különleges csak akkor lehetsz az életemben, ha meg mered nyitni a lelked, és nem félsz átadni magad nekem. Nem kellenek álarcok, hiszen ha velem vagy, nem eshet bántódásod. Azért vagyok itt, mert szeretlek. De meg kell értened: nem szerethetek valakit, aki igazából nem is te vagy.
Igazából csak élvezd a pillanatot, és az bőven elég. Ahhoz is, hogy alakuljon az életed, és ahhoz is, hogy jól érezd magad. Tök mindegy, hogy mit gondolsz, mi lesz majd jó neked, van, hogy pont az tör majd össze. Hagyd, hogy az élet mutassa meg, hogy merre van az arra. Menj utána, ne kételkedj, és próbáld meg élvezni, akármit is hoz, ugyanis... Minden azon múlik, hogy mered-e élvezni, még azt is, amiről más azt gondolná, hogy lehetetlen mosollyal az arcodon végigcsinálni.
Facebook
Pinterest