Idézetek a nőkről
A nők szeretik, ha a férjük félreérthetetlenül kimutatja, hogy vigyáz rájuk, és helyreigazítják őket, ha hibát követnek el. Igen, a nők szeretik az ilyesmit, jót is tesz nekik: sőt, még a férfiaknak is használ.
Annyi minden van benned, s mind közül a legnemesebb, hogy érzéked van a boldogsághoz. Ne csak egyszerűen egy férfitól várd az életet. Ezért csalódik annyi nő. Önmagadtól várd.
Igazán Nőnek lenni csak egy igazán Férfi mellett lehet.
Megalázkodni egy házasságban - ez teljes kudarchoz vezet! Nem várhatjuk el egyetlen nőtől sem, hogy ezzel felvegye a harcot.
Az asszonyok az igazi szenvedélyt képesek ízekre szedni, amiből aztán semmi hasznuk sincsen, de egy romantikus kalandot be lehet tenni a szekrénybe levendula közé, és elő lehet szedni nézegetni hosszú éveken keresztül.
Ez a különleges női képesség, hogy képesek felfogni az érzelmek legmélyebb értelmét, hogy egyszerre tudnak anyák és szeretők, leányok és hitvesek lenni.
A nők kétségbeesetten próbálkoznak építkezni a romokon, próbálják rendbe hozni a kisiklott, egyre boldogtalanabbá váló kapcsolatot. Hiszen kislány korukban a nők is sok mindent megtanulnak magukról és az emberi kapcsolatokról. Úgy nevelik őket, hogy elhiggyék: a legfőbb, esetleg egyetlen céljuk a nagy Ő-re várni, majd jó feleséggé és anyává válni, és megfelelni mások elvárásainak. A női szerepmodellek értelmében feladatuk boldoggá tenni a férjüket, családjukat, és ha valami miatt megromlik a kapcsolat, az ő dolguk, hogy megpróbálják rendbe hozni.
Az a nő, aki habozik, hogy meghozzon-e valami áldozatot azért, akit szeret, ne hozza azt meg.
Aki asszonynak született, sohasem menekül meg minden babonától. A világ minden reáltudománya ki nem irtja azt belőle.
A nő olyan, mint egy szépségesen egyedi módon becsomagolt díszdoboz. Királyfi számára tervezték. Ki lehet bontani, az kétségtelen, utána vissza is lehet csomagolni, és utólag szinte észrevehetetlen, hogy már egyszer (hiába) ki lett bontva a cucc, de hát a sok bontogatás közben ugyebár - kinek mennyi a sok, az persze ízlés kérdése -, a díszdoboz, pontosabban a tartalma, bármilyen ügyesen is csomagolják vissza, báját elhullajtja. Persze, a királykisasszonyok pontosan tudják, hogy a vágy nem szerelem. S inkább nem vetkőznek, vagy csak roppant ritkán. Megvárják a királyfit. Abból pedig, a mesékből tudjuk, hogy háromnál több sose jön.
A nők többsége csendben tűr, csak szenved, a semmiért adja oda magát, és mindennap némán imádkozik azért, hogy a sok-sok csalódással, megaláztatással töltött perc és óra egyszer értelmet nyerjen és legalább egy kicsit visszakapjon abból a sokból, amit önzetlenül adott. Ám ezek a nők soha nem merik ténylegesen benyújtani a számlát és kikövetelni maguknak az élettől, a férjüktől, a fiújuktól, a szeretőjüktől azt, ami nekik járna. Elfojtják az érzéseiket, különösképpen a dühüket, megfosztják önmagukat az alapvető szükségleteiktől. Megalázkodnak, lassan elvesztik egyéniségüket, és egyszer csak azt veszik észre, hogy elszállt felettük az idő és közben csak egy másodperc erejéig voltak boldogok. Mindenüket odaadták, de közben folyamatosan éheztek.
A Nő legyen: (...) Szenvedélyes szép szenyorita, A szívemet rabul ejtő bandita, Kelet fénye, a szultán lánya, Tiltott gyümölcsök fája, Ragyogó csillag az égen, Legyen tőle végem!
Kétféle nő van a világon. A pszichopata és az unalmas. És kétféle férfi: a gárdatiszt, és az, akivel éjjel a konyhában, feketecímkés cseresznye mellett Heideggerről lehet beszélgetni.
Azokra a nőkre, akikbe beleszeretsz, mindig úgy kell nézned, mint valami rovarokra. Bizonyára szépek. De akkor is csak rovarok maradnak. Ez a mély bölcsesség bármelyik férfi számára hasznos lehet.
Ahányszor csak úgy nézel a nőkre, mint afféle ikonokra vagy istennőkre, saját bukásodba egyezel bele lelkesen.
Facebook
Pinterest