Idézetek a könyvről
A szövegeket azért írják, hogy később valaki elolvassa. Egyfajta időkapszulák, beszélgetések a leszármazottakkal.
Európa gazdag örökséget tudhatott magáénak tündérmesékből, amelyeket - néha szinte valóságos, máskor gyönyörűséges képzelet szülte - beszélő állatok népesítettek be, hogy a gyermekek fantáziáját lángra gyújtsák, a felnőtteket pedig visszavarázsolják a gyermekkor dédelgetett odújába.
A történetek fontosak. Erősebbek, mint az igazság. A hősök inspirálnak minket.
Ma már a legtöbben tudnak annyira olvasni, hogy a köznapi igényeiket kielégítsék, mint ahogyan a számoláshoz is konyítanak annyira, hogy könyvelni tudjanak, és ne csapják be őket az üzleti életben; de ami az olvasást illeti, erről kevés vagy éppen semmi fogalmuk sincsen, márpedig olvasásnak a szó legmagasabb értelmében csakis azt mondhatjuk, ha nem olyat olvasunk, ami elkápráztat, elzsongít, és egy időre álomba ringatja magasabb képességeinket, hanem olyat, amihez lábujjhegyre kell ágaskodnunk, hogy fölérjük ésszel, aminek legéberebb, legfrissebb óráinkat kell szentelnünk.
Aligha van értelmetlenebb műfaj az előszónál. Hiszen a rossz könyvön a legjobb előszó sem segít, a jó könyvre meg, egyszerre jelenvén meg vele, nem hívhatja fel a figyelmet.
A könyvek jobb barátok az embereknél. Azok bárhová elröpítenek.
Aki nem olvas, azon meglátszik, amint megszólal.
Olvassál. Az olvasott ember kiemelkedik a bunkók közül. És a könyv karnyújtásnyira van tőled.
Az emberek jönnek és mennek, születnek és meghalnak, de a könyvek örök életűek.
Amikor a kezembe veszek egy könyvet vagy egy dokumentumot a múltból, több száz éve élt emberekkel hadakozom. Megvannak a titkaik és a rögeszméik, mindaz, amit nem akarnak vagy tudnak felfedni.
Gondoljunk vissza azokra az időkre, amikor nem adtuk, de kaptuk a karácsonyi ajándékot: van-e egyetlen egy is gyermekkorunk karácsonyi meglepetései között, amelyet olyan szeretettel őriztünk meg emlékezetünkben, mint a könyv? S ha érett ésszel is úgy érezzük, hogy életünk kiteljesedését egy-egy nagyszerű könyvnek köszönhetjük: hogyne kívánnók ezt az érzést megszerezni mindazoknak, akiket igazán szeretünk? Mindaz, amit a három királyok betlehemi ajándéka, az arany, a tömjén és a myrrha szimbolikusan kifejez: a magasabb értelemben vett gazdagság fénye, az áhítatos érzést ébresztő illat s az a másik, amely az élet enyhe szépségeit jelenti - együtt van a könyvben. Ez az egyetlen ajándék, amely csakugyan - beszél az ajándékozó helyett.
Tudod, a könyvek ajtók. Mindig és mindörökké. A könyv ajtó egy másik helyre, másik szívbe és másik világba.
Az eszményi könyvtár, mit tudom én, 53 millió könyvvel, az ott van, mint egy kincs, amihez nem nyúlhatna senki, hisz az értékét épp azáltal őrzi, hogy mindig készen áll rá, hogy a saját értékén álljon, más szóval hogy készen álljon, és kész.
Jóllehet bajban lennénk, ha meg kellene fogalmaznunk, hogy minek alapján állapítjuk meg, hogy a rengeteg könyv közül melyik a szemét és melyik az igazi érték. Mégis, ha ott van a szemünk előtt, rögtön észrevesszük.
Sokan eredendően pozitívumnak tartják az olvasást és a könyveket, mintha a tintával tarkított és összefűzött lapok a lélek egyedülálló hatalommal bíró gyógyszerei lennének. Pedig egy pillanat alatt belátható, hogy ez a legkevésbé sem igaz: az olvasás és a könyvek mérhetetlen kárt is okozhatnak.
Facebook
Pinterest