Idézetek a kisugárzásról
Ha az ember a puszta szépsége miatt választ ki valamit, az tökéletesen elég.
A férfiaknak tényleg és őszintén mindegy, hogy vannak-e csíkjaink, vagy nincsenek. Mi több: ők maguk általában nem is látják. Hiszen többnyire azt sem veszik észre, ha a nőnek új frizurája vagy új cipője van. A fő, hogy nő, a fő, hogy hozzá illő ember. A fő a test, amely összművészeti alkotásként megfelel nekik, mit bánják ők, hogy van-e rajta valahol egy kis hiba!
A bőrünk minden életszakaszban más és más feladatot lát el, és másképp is néz ki. Az évek során begyűjti azokat a nyomokat, amelyeket életünk, mint valami festővászonra, a bőrünkre fest. Bőrünk sok mindenről mesél.
A szépség a szemlélő szemében van.
Ha kapcsolatban vagyunk embertársainkkal, ha szeretünk vagy gyűlölünk, megnyilvánulunk. Tudatos és tudattalan oldalunk is a felszínre tör. Ebben a bőrünk egy mindig látható felület. Sok mindent elárul rólunk: elpirul, elsápad, lúdbőrös lesz vagy verejtékezik. Olyan manipulációkkal, mint a smink, a tetoválás, a piercing vagy a botox, a ráncfeltöltés és a plasztikai sebészet, megváltoztatjuk bőrünk természetes közlendőit.
A boldog embereknek alacsonyabb a stresszhormonszintjük, tisztább a bőrképük. (...) Aki tehát jól érzi magát, abból ez sugárzik, látszik rajta, rá van írva - éspedig minden életkorban.
Aki igazán jót akar tenni a bőrével, ne tegyen sokat. A bőr ugyanis egész jól tud gondoskodni magáról.
Szívből gratulálok mindenkinek, akinek elég bátorsága van hozzá, hogy hagyja a bőrét természetes módon megöregedni. Amely bőr aztán lenyűgözően bölcs történeteket tud mesélni.
Meg-csalódik az ember a szép orczákban!
Az embernek megvolt már karcsú, arányos testalkata, egyenes, nemes járása, világot átfogó szeme évezredek és évezredek óta (...), de széppé csak abban a pillanatban vált, amikor a görög művészet felismerte és ábrázolta a szépségét.
Sose szabad az eleganciát összetéveszteni a sznobsággal.
Ha csúnya vagy és valaki szeret, tudod, hogy önmagadért szeret. A szép emberek nem tudják, kiben bízzanak.
A szépnek a szeretete ritkán vonatkozik szűk körre, például csak a matematikára, pláne csak annak egy ágára. Mindenféle szépet szeretni kell, ez az igazi emberi élet.
A szép és rút értéke a gyakorlatban kiegyenlítődik. Nincsenek tökéletes emberek. A rútak szellemük élénkségével, temperamentumuk érdekes elevenségével, sokszor érzékien szép hangjukkal, mozdulataik szépségével, nagyszerű toalettjeikkel pótolják külsejük esztétikai fogyatkozását.
Az emberek a szépet csak kis adagban bírják el, akár az orvosságot. (...) Kis adagban álmokat ad, felgyújtja képzeletüket. De nagy adag megöli őket.