Alexits György

A matematikus munka közben tulajdonképpen ugyanúgy gondolkodik, mint bárki más, csak sokkal precízebben, mert csupán egyértelmű fogalmakat használ. És ez az egyértelműség a döntő. Ez adja meg a matematika sava-borsát.

A matematikai munka, a matematikai kutatómunka nem pusztán logikai munka: abban van egy csomó érzelmi elem.

Mi matematikusok nem mindig látjuk előre, hogy mi mindenre lehet tételeinket alkalmazni. De ez nem is a mi feladatunk.

A szépnek a szeretete ritkán vonatkozik szűk körre, például csak a matematikára, pláne csak annak egy ágára. Mindenféle szépet szeretni kell, ez az igazi emberi élet.

A mindennapi életben nagyszerűen beválik az a villamosokról ismert felírás, hogy "A jegy nélkül vagy érvénytelen jeggyel utazók pótdíjat fizetnek". Világos mindenki előtt, hogy mit akarnak ezzel mondani. De ha ez a szöveg a matematikai fogalomalkotás szigorúságával lenne megfogalmazva, akkor valószínűleg egy fél oldalt kellene írni, tehát gyakorlatilag használhatatlan volna. A matematikus számára viszont az ilyen pontatlan, nem teljesen egyértelmű megfogalmazás használhatatlan! (...) Azt mondja (...), hogy az érvénytelen jeggyel utazók is pótdíjat fizetnek. Honnan tudom én, hogy egy bérletes zsebében nem maradt-e ott egy érvénytelen jegy?!

A matematikus is, a muzsikus is, végső fokon minden igaz művész, a dolgok belső absztrakt szépségét, harmóniáját, összefüggéseit igyekszik kifejezni. Mindegyik a maga nyelvén. A zenét sokan megértik. A matematikát kevesen. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének a matematikusnak ugyanolyan élményei az alkotás közben, ugyanolyan esztétikai élményei, mint amilyenek keletkeznek bennünk, ha valami nagyon szép zeneművet hallgatunk, vagy amit átél a zeneszerző akkor, amikor rájön arra, hogy mi való ide, mi az az igazán szép.