Idézetek a kapcsolatról
Mindenkinek szüksége van valakire, mert alapvetően ez a boldogság kulcsa.
Te teszel boldoggá és szomorúvá engem. Miféle költő veszett el benned?
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
A legszorosabb, legmélyebb kapcsolat pillanataiban minden más semmivé foszlik. Csak a szívünk dobogása jut el a tudatunkig. A másik kezének érintése. A hihetetlen élmény, hogy mindketten ugyanazt érezzük. És arra a rövidke időre tudjuk, hogy utunkon nem vagyunk egyedül, van valaki mellettünk.
Minden nőnek szüksége van egy férfira, akire felnézhet, aki biztonságot jelent a számára, akihez fordulhat tanácsért, aki kellően domináns, miközben megértő és figyelmes tud lenni.
Vannak dolgok, amiket nem kell szétlelkizni, és egy csajtársaságban nincs rá esély, hogy békén hagyják az embert. A fiúk viszont hozzád vágnak egy üveg sört, elmondanak két viccet, és máris jobb kedved lesz.
Ha teljesen jelen vagyunk a pillanatban, tökéletesen ráhangolódunk a körülöttünk lévőkre. Az idő megállni látszik. A szívritmusunk és agyhullámaink összhangba rendeződnek. Ez az az állapot, amelyben az együttérzés és a gyengédség megszületik.
Mindannyian szoros, kölcsönös kapcsolatban vagyunk egymással. Ha ezt nem ismerjük el, akkor megtagadjuk az emberi mivoltunkat.
A férfiak és a nők között a kapcsolatok olyan összetettek, érzéseink és vágyaink olyan zavarosak és érthetetlenek, hogy senki sem tudja pontosan, mit akar; mindannyiunkat magával sodor az ár.
Az ölelés egészséges: erősíti a test immunrendszerét, egészségesebbé teszi az embert, gyógyítja a depressziót, csökkenti a stresszt, megkönnyíti az elalvást, felélénkít.
Egy bizonyos szinten már nem lehet mindig mindenkivel kedvesnek lenni.
Én nem kivánnám, hogy átvedd tőlem az egész földnek fél terhét! Csak átkarolnál és vigyáznál, hogy meg ne billenjek szörnyű terhem alatt, hogy mindig egyenesen menjek...
A Nagy Ő-vel lehet szárnyalni, repülni, lezuhanni és fölemelkedni, szédülten boldognak és boldogtalannak lenni. Megtapasztalhatod vele a csodát... de élni vele nem lehet... a kis Te közelebb van hozzád, mint az Ő. Karnyújtásnyira. Kézfogásnyira. Barátod. Sorstársad. Benne az a csoda, hogy hétköznapi csoda. Észre sem veszed, hogy az. Hogy ő a tiéd. És te az övé. Éltek, éltek, és mindenki csodálkozik, hogy sok év után még mindig együtt vagytok. Fogjátok egymás kezét, miközben az űrben számos NAGY Ő repül a semmibe, magányosan, társtalanul, csalódva és álomtalanul.
Soha semmit nem szabad elvárni - és soha sem szabad megsértődni. Soha.
Egy jó barátság vagy akár egy szerelem indulhat nagyon drámaian is. Az élet ilyen cikkcakkosan alakul.
Egy párkapcsolatban gyakran előfordul, az egyik fél próbálja magát karbantartani, konzerválni a külsejét, míg a másik elengedi magát. (...) Az a fél, aki elhagyja magát nem tiszteli annyira a párját, hogy megőrizze magát olyannak, amilyennek egymást megismerték.
Facebook
Pinterest