Idézetek a kapcsolatról
Az öröm boldogított, a boldogtalanság még szorosabban összefűzte és megtisztította a szívünket. És így mindkettő az Ég ajándéka lett és javunkra szolgált.
Az elutasításra különösen érzékeny emberek szoros kapcsolataikban rendkívül szoronganak az esetleges visszautasítás miatt; folyton attól tartanak, hogy a másik cserbenhagyja őket, és gyakran saját viselkedésükkel provokálják ki a rettegett elutasítást. Ha az ember nem tud úrrá lenni az elutasítás iránti érzékenységén, akkor az önbeteljesítő jóslatként fejtheti ki romboló hatásait.
Az emberek csak ellenségeikre emlékeznek, barátaikat elfelejtik.
Alázatot csak olyannal szemben szabad tanúsítani, aki maga is képes az alázatra. Vagyis amikor nem háborúzunk, hanem szeretjük egymást. Más szóval: nem szorulunk önvédelemre. Ritka pillanat. Csak akkor szabad térdre hullani bárki előtt, ha az fölsegít.
Nem az a legnagyobb pillanata egy párkapcsolatnak, amikor kimondom végre a másiknak, hogy: neked volt igazad!, hanem az, amikor kapsz egy hálás pillantást vagy ölelést ezért a mondatért.
Akit közel engedünk magunkhoz, előbb-utóbb meglátja, hogy néz ki a ruhásszekrényünk, amikor igazán tragikus képet mutat, és onnan tudjuk, kitart-e mellettünk az illető, hogy hogyan reagál. Nem élhetjük le az életünket alakformáló harisnyában.
Aki közkedvelt emberrel barátkozik, arra is hull a barátságból, kedvességből, annak is helye lesz a többiek között.
Boldog úgy lehet csak férfipálya, Hogyha méltó hölgy a koronája.
Iszonyodott attól, hogy egy emberhez - aki csak olyan, mint ő, szóval gyarló, boldogságra vágyó s végül minden körülmények között nyomorultul elpusztuló - durva legyen, kíméletlen s tapintatlan, hogy megalázza őt önmaga előtt, hogy csak egy célzással, csak egy gondolattal is megbántsa és sokszor - legalább ezt képzelte - inkább meghalt volna, semhogy azt a hitet keltse, hogy valaki fölösleges ezen a világon s az illető, amíg elkotródik mellőle, pirulva mondogassa, "úgy látszik, terhére voltam".
Megalázni csak azt lehet, aki hagyja.
A tolerancia tulajdonképpen csak múló érzület lehet: elismeréshez kell vezetnie. Megtűrni annyit jelent, mint megsérteni.
Vannak tyúkok, már nem emlékszem, mi is a nevük, amik tollakat viselnek a lábuk hátsó felén, így minden egyes lépés után eltüntetik a nyomukat, hát én is így vagyok vele, csak fordítva: én mindent összezavarok magam előtt, mielőtt kapcsolatba lépnék valakivel.
Egy meghitt kapcsolatban valamivé válunk, és felismerjük, hogy kik vagyunk. A meghitt kapcsolat nem arra való, hogy valamit teljesítsünk - az a jó munkatársi viszony. Még csak arra sem, hogy valamit átéljünk, és élményhez jussunk. A meghitt kapcsolatban valakik leszünk.
Ha pótolhatatlannak hiszed magad, hamar kiderül, hogy korántsem vagy az. Egy ponton mindig jön egy harmadik. Vagy a múltból, vagy a jövőből, tök mindegy. Vagy az ágyatokba mászik be valaki, vagy a fejetekbe.
Ne azért maradjunk együtt, mert mindkettőnknek szar. Legyünk majd együtt akkor, ha már mindkettőnknek klassz.
Facebook
Pinterest