Idézetek a kapcsolatról
A Facebook elvileg közösségi oldal, ám úgy látom, a legtöbb ismerősöm, magamat is beleértve, túl sok időt tölt a saját profilja szerkesztgetésével meg a mások üzenőfalának összefirkálásával ahelyett, hogy inkább személyesen találkoznának.
A sárkányokkal az a helyzet, hogy némelyikkel az elejétől fogva könnyű bánni, míg másokkal egy picit többet kell dolgozni. Az ember vagy feladja, vagy kitart. De ha végül sikerül a szilaj jószágot betörnie...nos, az a pillanat mindent megér.
A férfi csak addig lehet boldog egy nővel, amíg nem szereti.
Mindig egyszerre kerestem a kalandot és a biztonságot, pedig tudtam, hogy ez a két dolog nem nagyon egyeztethető össze. (...) Könnyedén beleszerettem más nőkbe, csak azért, mert a csábítás a legizgalmasabb játék a világon.
Az egész életünk azzal telik, hogy mondogatjuk, mennyire szeretjük ezt vagy azt az embert, miközben valójában csak szenvedünk, mert ahelyett, hogy elfogadnánk az erejét, állandóan csökkenteni próbáljuk, hogy beleférjen a világba, amelyet elképzelünk magunknak.
Mi, emberek, tudod, olyanok vagyunk, mint a dióhéj: ha nem a megfelelő időben akarod erőszakkal felnyitni, olyankor ez majdnem lehetetlen, de amikor már megérett, csak jó helyen kell meglegyintened és könnyen kinyílik.
Nem annyira az érint meg másokat, amit mondunk, mint az, ahogyan élünk.
Soha ne bízz senkiben, aki arra vágyik, ami a tied. Barát vagy sem, az irigység egy elsöprő érzelem.
A legtöbb választást tudatalatti bölcsesség vezérel. Belső "tudósod" rendelkezésére több információ áll, mint amihez a te tudatos elméd hozzáfér, ezért vannak idők, amikor nem tudhatod, miért, de olyan embereket és tapasztalatokat vonzol az életedben, amiket tudatosan nem akarsz, de amik a te legfőbb javadat és tanulásodat szolgálják.
Ha többet kapsz, mint adsz, akkor a kiegyensúlyozatlanság megszüli benned a viszonzás vágyát, hogy kiteljesítsd vele a kapcsolat körforgását. Ha többet adsz, mint kapsz, kimerültnek érzed magad, s végül nem marad semmi, amit adhatnál.
Régebben a tőkehalat Alaszkától egészen Kínáig szállították. Nagy tartályokban tartották őket a hajón. És mire a tőkehal elérte Kínát, a húsa pépes és íztelen lett. Ezért egy fickó azzal az ötlettel állt elő, hogy ha a tőkehalakat ilyen nagy tartályokban szállítjuk, akkor rakjunk melléjük néhány harcsát is, mert a harcsától mozgékonyak maradnak a tőkehalak. Vannak olyan emberek, akik ilyen harcsák az életben, folyamatos mozgásban tartanak minket. Elgondolkodtatnak, életben tartanak. Köszönetet mondok Istennek a harcsákért, mert unalmasak és lusták lennénk, ha nem állna mellettünk olyan valaki, aki az uszonyunkat csipkedné.
Mi emberek olyan állatok vagyunk, akik nagyon szociálisan élnek. Úgy lettünk teremtve, vagy úgy nőttünk fel, hogy kapcsolatok nélkül elhervadunk.
El kell fogadni, hogy rettenetesen egyedül vagyok. Soha senkinek nem lesz az a tapasztalata, ami az enyém. Ha valakihez hozzáérek, megérintem, soha nem fogom tudni, hogy ő mit érez. Soha. És senki nem fogja tudni, hogy én mit érzek, mit gondolok, hogy nekem milyen a világ.
A tisztelet az alapozás, a vonzalom az első emelet, és a mély érzés maga a ház.
A körülírható külső szépség sosem vonzott, csak az, ami belülről fakad és tiszta. Ahogy vannak emberek, akik titokban imádják a felhőszakadást, a földrengést vagy a váratlan helyzeteket, én megőrültem azért a bizonyos meghatározhatatlan valamiért, amit a másik nem egyes tagjai gyakoroltak rám. Jobb kifejezéssel nevezzük ezt egyéni vonzerőnek. Akár tetszik, akár nem, ezzel a képességgel lehet behálózni és horogra akasztani a másikat.
Facebook
Pinterest