Idézetek az igaz szerelemről
Boldogok azok, kiket nem vakított el teljesen a szerelem.
Szerelem - eljegyzés - mátkaság - a legmagasabb gyönyör - és a legkínzóbb gyötrelem fogalmai, a legboldogítóbb ábrándok és légvárak ideje.
A szerelem nem vak, csak néha nagyon ostoba.
Az életben naponta előfordul, hogy nem az arra érdemesebbet szeretik.
A szerelemről azt gondolom, hogy nem jó, ha szabályokhoz van kötve. Ez pont nem egy olyan síkja az emberi létezésnek, amihez kell egy használati útmutató, meg nagykönyv, amiben le van írva, hogy anya-apa-gyerekek, meg házasság, meg élethosszig tartó monogámia, meg heteroszexualitás. Rossz az, ha egy belülről ennyire őszintén fakadó dolgot kívülről, erőszakkal akarnak szabályozni.
A szerelem olyan tiszta láng, hogy nem loboghat sokáig abban a levegőben, melyet mi beszívunk, de bölcsen cselekszünk, ha a szeretet mécsesét meggyújtjuk rajta, mielőtt teljesen kialudnék.
A férfi dolga az, hogy kezdeményező legyen a szerelemben, és kiváló tulajdonságaival előbb tiszteletet, majd csodálatot ébresszen annak a nőnek a szívében, akit magához szeretne kötni. Maga a szerelem csak ezeknek a másféle érzelmeknek a megléte után fejlődik ki.
Minél felfoghatatlanabb a szerelem, annál igazabb, minél irreálisabb, annál valódibb.
Sohasem gondoltam volna, hogy ugyanúgy beleszerethetsz egy másik emberbe, ahogy beleszeretsz egy dalba. Hogy a dallam eleinte semmi mást nem jelent számodra, csak egy ismeretlen melódiát, de aztán hamar egy bőrödbe írt szimfónia lesz, egy ereidben lüktető himnusz, egy lelked szövetébe szőtt harmónia.
Rengeteg macerával jár, ha valakibe beleszeretsz. Az agyad felforrósodik, és az elméd fogaskerekei addig súrlódnak, míg végül elfüstölik a gondolataid kenőolaját. A tűz átterjed a mellkasodra, szénné égeti a tüdődet, és hamut csinál a szívedből. És amikor már azt hiszed, hogy a tűz a csontvázadon kívül mindent elpusztított, a csontodból kipattanó szikra nemcsak a húsodat semmisíti meg, hanem az egész életed is.
Gyerekkorod óta mérgeztek azzal a marhasággal, hogy "a szeretet türelmes, jóságos". De a szerelem mögött igazából tudomány van. Úgy értem, ez egy agyban fellépő kémiai reakció. Néha egy életen át tart, újra meg újra megismétlődve, néha nem. Néha szupernóvaként felrobban, és aztán halványulni kezd. Mindannyian csak kémiai szívek vagyunk.
Ki képes akaratlagosan eldönteni, hogy kibe szeressen bele?
Ha nem járhat, oson a szerelem.
Kezdtem megnyílni, és ez megrémített. Sosem volt bajom azzal, ahogyan rám nézel. Sokkal inkább azzal, amit érzek, amikor rám nézel: olyan dolgokat érzek, amiket nem lenne szabad, amiket nem hagyhatok eluralkodni magamon. Ugyanakkor... még soha semmi nem volt olyan rossz érzés, mint amikor már nem néztél rám.
Szerinted a szerelmet mióta érdekli, hogy te akarod-e vagy sem? Az csak úgy jön, és tarol. A legváratlanabb pillanatokban.
Facebook
Pinterest