Idézetek a hitről
Mik az istenek, tudjuk, egyáltalán léteznek-e? Amiben hisz az ember, az valóságos, vagyis tudjuk, hogy tényleg léteznek. Szóval mi volt előbb, az isten, vagy az ember, aki hitt benne?
A mennyországba annyi lemondás révén juthat az ember, hogy cserében lemond róla szívesen.
Az istenek nem külső lények, hanem csak azt személyesítik meg, ami a szívünkben lakik.
A hit sebesen felhorgasztja a bátorságot.
Az emberek mindig azt hiszik el, amit hinni akarnak, mivel az illeszkedik a maguk köré megteremtett mesterséges valóságba.
Vannak napok, amikor a hit túlságosan fájdalmas.
Nem feltétlenül alapul személyes tapasztalaton mindaz, amit hiszünk, ám amikor mégis így van, azon már csak ritkán lehet változtatni.
Szó szerinti hitetlenség nem létezik: mindenki hisz valamiben, hit nélkül egyszerűen nem lehet élni. Így a materialistáknak is vannak hiteik, csak ezek nem az Univerzumon kívül feltételezett másvilágra irányulnak, hanem földi életünknek olyan végső kérdéseire, amelyeket a tudomány jelenleg még nem vagy maradéktalanul nem - esetleg sohasem - tud megválaszolni.
Minél többet gondolkozom, annál kevésbé tudok hinni.
Hogy mennyire "hiszel" valamiben, csak azzal mérhető le, hogy mit vagy hajlandó kockáztatni érte.
Nem a fiatalok nem hisznek, hanem az öregek nem mutatnak utat.
A hit az igazi csoda, ami mindent felülír.
Mit jelent az, hogy tényleg igazán hiszünk valamiben? Hit. Az Ígéret könyvtárában talált nagyszótár szerint valami, amit az ember igaznak vagy valóságosnak fogad el; szilárdan vallott meggyőződés vagy vélemény. De még ez a rövid, egyszerű definíció is összezavart. Igaz vagy valóságos, ezek egyértelmű szavak, a vélemény és a meggyőződés viszont nem - a vélemények személytől és helyzettől függően ingadoznak, változnak, cserélődnek.
A hithez (...) abba kell hagynod a magyarázatok keresését.
Nem kell értened a csodákat ahhoz, hogy hinni tudj bennük.
Facebook
Pinterest