Idézetek a hazugságról
A komoly hazugságokhoz fel kell készülni lelkileg, legalábbis amíg az ember fiatal.
Mindenki hazudik. Az emberek azért hazudnak (...), mert tudatlanok. Általában akkor folyamodnak hazugsághoz, amikor azt hiszik, a hazugsággal saját érdekeiket védik.
Mindenki hazudik, mindenki burokban él, titkok és hazugságok, egók és egymásnak teremtett illúzióképek mátrixában lebegünk.
A hazugság úgy hozzátartozik az élethez, mint az emberhez a bőr, a száj. (...) Nemcsak nyelvvel lehet, érzésekkel, tettekkel, gondolatokkal is. S ezzel mindannyian úgy vagyunk, mint a "nem szabad" szavakkal. Naponta százszor mondunk mást barátainknak, feletteseinknek, ellenségeinknek, az egész világnak, mint amit érzünk, hiszünk, vallunk, mint ami a meggyőződésünk.
A hazugság, a füllentés elől nem lehet elmenekülni. Vagy talán így jobb. Egy rövid ideig sikerülhet, de aztán, mikor nem várod, újból kivirágzik, s ekkor már nem olyan engedelmesnek, ártalmatlannak tűnik, mint abban a pillanatban, mikor elmesélted, kitaláltad.
Aki önmagának hazudik, és a tulajdon hazugságát hallgatja, odáig jut, hogy nem fedez fel semmilyen igazságot se magában, se maga körül, így aztán tiszteletlenségbe süllyed mind magával, mind másokkal szemben. Ha meg nem tisztel senkit, szeretni sem tud többé.
FjodorMihajlovics Dosztojevszkij
Mi, meglett, viselkedős felnőttek, akiktől nem idegen semmi, ami eszejátszó, álnok, hamis; mi, akik már le se kapcsoljuk a suvickos üvegmosolyt, amiben nincs egy fia karát se; bármeddig elmegyünk az őszintétlenségben.
A földi élet nem méltó arra, hogy a kedvéért lealjasodjunk, s igazságtalanságot kövessünk el akár ellenségeinkkel szemben is, olyasmit állítva, ami nem felel meg a valóságnak.
Csak az ellenségek mondanak egymásnak igazat. A kötelesség hálójában vergődő barátok és szeretők hazudnak, mint a vízfolyás.
Mindenben hazudhat az ember. Mindenbe belophat valami valótlant és hamisat. A szeretetet is mímelheti. (...) Ám a vágyakozásban az ember nem manipulálható. Az ember önmaga vágya.
Gyakran az a kijelentés a leggyanúsabb, amit félig a jövő felé kacsintva fogalmazunk meg.
Ha egy arc rácáfol a szavakra, az arcot kérdezzük. Elég egy hamis tekintet, egy elpirulás, egy arcizom elnyomhatatlan megrándulása, és már tudjuk. Rájövünk a képmutatásra vagy az álságos beszédre, és előttünk a meztelen igazság.
Ami két mondatnál hosszabb, az hazugság.
A világ minden szerencsétlensége a sok hazugságból származik, a szándékos hazugságól meg a nem szándékosból is, amit csak sietségünkben, hebehurgyaságunkban követünk el.
Vannak, kiknek szemét a hazugság nem bántja, és sok van az, ki meredt szemmel nézi, mégse látja.
Facebook
Pinterest