Idézetek a hazugságról
Sosem hazudtunk egymásnak, épp csak nem mondtunk minden áron igazat.
A hazugság olyan, mint a füst, az igazság pedig szilárd alapokon nyugszik, és az igazság fénye elűzi a hazugság sötétjét.
Őszinte ne legyél, olyat bárki tud.
A legtöbbet magunknak hazudunk életünk során.
A féltékeny ember általában csak az első hazugságot ejti meg szándékosan, a többi már sodorja magával, szinte észrevétlenül.
A világ tele van hazugságokkal! "Ne ölj, ne lopj, ne hazudj, ne paráználkodj". Ezek mind hazugságok, megtévesztések. "Nem akarom, hogy megöljenek. Nem akarom, hogy meglopjanak". Ezért használnak ilyen hazugságokat, mint az igazság vagy az erkölcs, hogy megvédjék gyenge önmagukat. A valódi igazság a túlélésben rejlik. Egy maradhat, aki mindent elnyel, legyen szó más emberekről, vagyonról vagy hatalomról, vagy akár az egész világról!
A hazugság szenny az emberi lelken! A bűnnek védelme! Az igaz ember, ha bűnt követ el, megvallja. Azt mondja magában: bűnt követtem el, szenvednem kell érte. A bűnért mindig meg kell szenvedni. Isten törvénye ez. A szenvedés lelki mosdás. Vállalni kell a szenvedést, bátran, hősiesen, mert a lélek tisztasága az első minden elsőségek között.
Egy értelmetlen tetoválás írásjegyeiről azt hazudni, hogy örök szerelem.
Az első hazudság szüli a másodikat; a második a harmadikat, az utolsó hazudság szüli az igazságot.
A hazugságok olyanok, mint a sebek a lelkünkön. Tönkretesznek.
Az arcom egy hazug térkép volt, amit apa kedvéért rajzoltam, hogy elégedett legyen velem, mert neki csak a tökéletes volt elég jó. Egy hazugság, ami anyát is megnyugtatta, mert így könnyebb volt elhinnie, hogy én boldog leszek, ha ő nem is.
Félünk, hogy szívünket feltárva elárulnók az igazságot s ezzel megbántanánk valakit, félretesszük hát ezeket a gondolatokat s engedjük, hogy a társalgás céltalanul hányódjék-vetődjék hétköznapi tárgyak körül. Némelykor meg éppen színházat játszunk és sóhajtozunk, vagy kiáltozunk, hogy gondolatainkat eltakarjuk, úgyhogy fülünk, szemünk, szájunk és orrunk nem a miénk többé s haragunk, örömünk, nevetésünk és megbotránkozásunk nem őszinte. Ez a társadalom megállapodott szokása s nem lehet változtatni rajta.
Inkább hazugság, ami gyógyít, mint igazság, ami ront, és akkor is igazság marad, ha nem mondják ki.
Önmagunk vállalása híján még a szembenézésig sem juthatunk el, inkább becsapjuk önmagunkat. És az ember olyan könnyen hazudik önmagának, nem kell félnie a leleplezéstől.
Soha ne nevezz hazugnak másokat, hacsak nem vagy egészen biztos a dolgodban.
Facebook
Pinterest