Idézetek a hazugságról
Az ember nem érti a hazugságot (...), amíg nem érti a mögötte rejlő motivációt.
Nem csak hazudni hiba, hanem az is: ha elhisszük azt.
Ha valamennyien ugyanazt a hazugságot mondják és kitartanak mellette, akkor az annyi, mintha igaz volna.
Az önáltatás mélyebben gyökerezik, mint amikor másoknak hazudunk.
FjodorMihajlovics Dosztojevszkij
Tudatosul bennem, hogyan épülnek egymásra a hazugságok. Úgy fedik el az igazságot, mint a festékrétegek, egyik a másik után, míg már azt is elfelejtettük, milyen színnel kezdtünk.
Az emberek általában teli szájjal zabálják a kellemes hazugságot, viszont csak cseppenként nyelegetik a keserű igazságot.
Aki tudatosan hazudik, az galád... (...) Aki ismert hazugságokat elhisz, az hülye.
A hazugság nem csak az, amit kimondunk, hanem az élet, amit élünk.
A hazugságok kanos kis szemetek, úgy szaporodnak, mint a nyulak és ugyanolyan őrülten ugrándoznak jobbra-balra, az embernek igyekeznie kell számon tartani őket.
Ha nem hazudunk egymásnak, talán megkönnyítjük az életünket, vélhetően éppen annyival, amennyivel megnehezítjük. Hosszú távon mégis ez tűnik épelméjű befektetésnek.
Mikor mondhatjuk valakiről, hogy már felnőtt? (...) Amikor már nem szükséges, hogy hazudjunk neki bármiről is.
Annyira könnyű hazudni. És még rosszabb, ahogy azokhoz a hazugságokhoz ragaszkodunk. Illúzióért könyörgünk, hogy ne kelljen szembenéznünk az igazsággal, és ne kelljen egyedül éreznünk magunkat.
Ha mi és a másik álarcot visel, az nem kapcsolat, hanem álarcosbál. Amennyiben ezt viccesnek találjuk, és jól szórakozunk a maszkokon és a játékokon, akkor örüljünk neki! A tapasztalat azonban sajnos azt mutatja, hogy ezek az álarcosbálok szomorúak és lehangolóak szoktak lenni. Nem egyesítenek, hanem szétválasztanak, nem késztetnek álmodozásra, hanem nem hagynak aludni.
Nem az a fontos, hogy igaz legyen, csak beszéljenek rólam.
Hazugságot rejthet világos látszat is.