Idézetek filmekből
Az ember addig követel, míg a természet végül azt mondja, nincs már mit adnom neked.
Ki kell mondanod azt, amit kell, mielőtt elvész az esélye.
Jobb a szerelmi bánat, mint a bánat szerelem nélkül.
A múlt talán egy horgony, amely visszahúz. Talán el kell engedned azt, aki voltál, hogy azzá válj, akivé leszel.
Egy őszinte hang mindig kihallatszik a tömegből.
Egyszer régen meg akartam tudni, mi a szerelem. A szerelem itt van, ha akarod, hogy legyen, csak meg kell látnod az elrejtett szépségben. A rejtett szépség pedig az életed másodpercei között van, és ha nem állsz meg egy percre, elmulasztod.
Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Időt, hogy felnőjünk. Időt, hogy felejtsünk. Időt.
Ha azt hiszed, hogy a boldogság az emberekhez fűződő kapcsolataidból áll, akkor nagyon becsapod magad.
A kezdet általában mindig ijesztő, a befejezés általában szomorú; de ami a kettő között van, az számít igazán. Jó, ha ez eszünkbe jut, ha valaminek a kezdetén tartunk. Engedjük, hogy a remény legyőzze a bajt.
Nem attól félünk, hogy nem illeszkedünk be. Attól félünk, hogy mérhetetlenül erősek vagyunk. A fény az, és nem a sötétség, ami megrémít. (...) Úgy kell ragyognunk, mint a gyerekeknek, és nemcsak keveseknek, de mindenkinek. És ha hagyjuk ragyogni ezt a fényt, tudattalanul másoknak is megadjuk a jogot ugyanerre, ahogy lerázzuk a saját félelmünket. A jelenlétünkkel szabadítunk fel másokat.
Mikor az életedet egy cselekedet határozza meg, az megváltoztatja az idő fogalmát.
- Hogy köszönsz el valakitől, aki nélkül el sem tudod képzelni az életed? - Nem köszöntem el. Nem mondtam semmit. Csak elsétáltam.
Az intimitás négy szótagú szó. Jelentése: itt a szívem és a lelkem, csinálj belőlük hamburgert, és jó étvágyat!
Hazudni rossz, legalábbis ezt tanítják, állandóan, születésünktől: az őszinteség a legjobb út, az igazság felszabadít, a hazug ember és a sánta kutya esete, meg hasonlók. De sajnos néha muszáj hazudni. Azért hazudunk magunknak, mert az igazság nagyon fáj. Mindegy, mennyire próbáljuk tagadni, nem észrevenni, a hazugságok végül szertefoszlanak, akár tetszik, akár nem. De tudják, mitől igaz az igazság? Hogy fáj. Ezért hazudunk.
A dolgok, amiket elveszítünk, visszatalálnak hozzánk, ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Facebook
Pinterest