Idézetek filmekből
Azt mindig elfelejtjük, hogy milyen jó érzés, ha egyszer végre kiderülnek a titkaink. Akár jó, akár rossz, de legalább kiderül, ha tetszik, ha nem, és ha a titkod egyszer kiderül, már nem kell többé mögé bújnod. Az a baj a titkokkal, hogy mikor uralni véled őket, elszabadulnak.
A magány olyan, mint a tenger hullámai: váratlanul átcsap rajtad, és elborít, de mire észreveszed, már el is tűnt, és ez ismétlődik újra és újra.
A valóság a nap végére távol áll a reményeinktől.
Bárcsak én lehetnék az eső, úgy talán összeérhetne a szívünk, ahogyan az esőben összeér az egymástól örökre elválasztott föld és ég.
Mikor a lelkem megtelik fájdalommal, akkor is mosolygok, mert így ezt a mosolyt látom visszatükröződni a körülöttem levő emberek arcán, s hamarosan már a lelkem is jobb kedvre derül.
Az egyik pillanatban még élvezem az életet, a következőben pedig nem értem, hogyan élhettem eddig nélküle.
- Honnan tudjam, hogy bízhatok-e benned? - Ha tudnád, nem lenne bizalom.
Csak azokat, akik készen állnak arra, hogy tüzeljenek, kellene eltüzelni.
Amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség. Amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként, az a fájdalom, amit okoztunk, a baj, amit nem orvosoltunk, az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg.
Tudod te, mi a zene? Isten parányi emlékeztetője az embernek, hogy nem az ember az egyetlen csoda ebben az univerzumban. A zene harmonikus kapcsolat minden élőlény között, még a csillagok között is.
Legtöbbször a fájdalom leküzdhető, de néha akkor ér, amikor nem számítasz rá. Mélyen övön alul üt, és nem enged el. (...) Nem kerülheted el, és az élet mindig újabbakkal szolgál.
Ha a test szenved, a lélek virágzik.
A legjobbat reméljük, de a legrosszabbra számítunk.
Ha nem tudod, hogyan kell hazudni, azt sem tudod, hogy mikor hazudnak neked.
Hogy felsőbbrendűségünket bizonyítsuk, a saját fajunkból emeltünk épületeket.
Facebook
Pinterest