Idézetek filmekből
A hazugság csak akkor igaz, ha valaki el akarja hinni.
Magányos árnyék az éjben, balsorsod börtönbe zárt. Az ég engem küldött, hogy meglásd, van, ki gondol rád.
Semmi sem tart örökké. Eljön az idő, amikor mindannyiunknak búcsút kell venni a világtól, amit ismertünk, búcsút mindentől, amit magától értetődőnek tartottunk, búcsút azoktól, akikről azt hittük, sosem hagynak el. És mikor ezek a változások végre szemet szúrnak, mikor az ismerős távozik, és az ismeretlen átveszi a helyét, mi mindannyian csupán annyit tehetünk, hogy így köszöntjük: Isten hozott!
De nincs a szavaknak, az érzelmeknek vagy a zenének olyan keveréke, amely megközelítené az érzést, hogy ott vagy és élsz, a világnak abban a térbeli és időbeli sarkában.
Félelem és reszketés Las Vegasban
A szem rejti a világ minden hatalmát, barátom, egy szem néha hasznosabb, mint a tulajdonosa.
Valamikor régen az emberek azt hitték, hogy ha valaki meghal, egy holló viszi át a lelkét a holtak birodalmába. De ha az emberrel még életében valami borzalmas dolog történt, megeshet, hogy a kínzó bánat miatt a lelke a túlvilágon sem talál nyugalmat. És néha, nagyon ritkán, a holló visszatérhet a lélekkel, hogy az jóra fordíthasson mindent, ami rossz.
A fáklyaként lángoló házból végül csak egy rakás hamu maradt. Régen azt hittem, ilyen sorsra jut minden: a család, a barátság, az érzések. De ma már tudom, hogy ha a szeretetük kiáll minden próbát, két embert, aki egymásnak született, semmi sem választhat el egymástól.
A halál elkerülhetetlen ígérete már születésünkkor megpecsételi mindannyiunk sorsát. De mielőtt ez az ígéret betartatik, mind azt reméljük, hogy történik velünk valami. Legyen az gyönyörteli szerelem vagy békés családi élet, esetleg gyötrelmes veszteség, mind arra vágyunk, hogy megtapasztalhassunk valamit, ami értelmet ad életünknek. De a szomorú valóság az, hogy nem minden élet nyer értelmet. Egyesek a számukra ezen a bolygón kimért időt a partvonalon ücsörögve töltik, arra várván, hogy történik velük valami, míg késő nem lesz.
A tűz is pusztít, de a hamuból sokszor szebb virágok keletkeznek, mint amilyenek előtte voltak, ha hagyjuk őket kibomlani.
Van, ami akkor is igaz, ha nem hiszünk benne.
Minden perc új esély arra, hogy mindent megváltoztass.
Nem a hibáinkból ismerszünk meg, hanem abból, amit utána teszünk.
Kilépsz önmagadból, mindenből, megszűnnek a határok, az idő. A két test annyira összegabalyodik, hogy azt se tudod már, ki kicsoda. És mikor az édes zűrzavar odáig fokozódik, hogy azt hiszed, meghalsz, szinte meghalsz, magadra maradsz a saját testedben, de a szerelmed ott van veled. Ez kész csoda! Eljutsz a mennybe, és visszajössz élve. Megint vissza, amikor csak akarsz, azzal, akit szeretsz.
Talán valóban születnek néha örök és megbonthatatlan kapcsolatok. Egyesek tényleg rátalálnak arra az emberre, aki jóban-rosszban kitart mellettük. Ez az ember lehet, hogy egy házastárs, és ünnepelheted őt álomesküvővel, de az is lehetséges, hogy az az ember, akire egy életen át számíthatsz, az az ember, aki igazán ismer, talán még jobban ismer, mint te önmagadat. Ő nem más, mint az az ember, aki melletted volt gyerekkorod óta.
Néha azért játsszuk az elérhetetlent, hogy megbizonyosodjunk a másik érzelmeiről.
Facebook
Pinterest