Idézetek filmekből
Azt hinnéd, kedves, önzetlen, hogy ő csak jót akar mindenkinek, de aztán megérint. Szerelemmel érint meg, ami éget, mint a tűz, azt mondod, milyen forró, mennyire szép, el vagy varázsolva, de az nem varázs, méreg!
A szerencse nem véletlen.
Még a legrosszabb dolgok után is történhet valami jó.
A barátság mindig két emberről szól.
Egy igazi hős nem keresi az elismerést, harcol az igaz ügyért, pusztán azért, mert ilyen a természete.
Hogyan mondod meg annak, akivel igazán törődsz, hogy "Én megmondtam"? Kedvesen? Rózsával? Viccesen, mintha egy oltári poén lenne? Vagy csak hagyod a fenébe, mert ha kimondod, csak sokkal rosszabb lesz tőle minden?
Ha halat akarsz fogni, meg kell értened, hogyan gondolkodnak; ha te hal lennél, mikor harapnál rá a csalira. Aztán oda dobd a horgot, ahol leginkább sejted a halat!
Fontosabb, hogy először a múlt ügyeit rendezzük le, mint hogy vakon menjünk előre, a történelem bölcsességeire fittyet hányva.
Egy életed van. Bármit is kezdesz vele, bármilyen baj is ér, azzal kell élned. Nem teheted meg nem történtté.
Nem hiszek a szerelemben. Szerelem... csak egy röpke szó. Elég mozdítani a számat, hopp, sze-re-lem, és már el is szállt. De ha nem mondod ki, beköltözik a szívedbe és akkor a neve is megváltozik. Fájdalom lesz. Szájon szerelem, szívben fájdalom. Én nem akarok fájdalmat (...). Nekem a szerelem csak egy szó marad. Soha nem érhet el a szívemig. Soha.
Amikor megszólal a lelkiismeret és ráébredünk az igazságra, miként dönthetjük el, melyik oldalon állunk? Mert bizonyosan el kell döntenünk, és olyankor már szorít az idő, középen pedig nem maradhatunk!
Egy gyermek, apja törött hangszerével rég elfeledett dallamokat játszana. De néma marad a furulya, és a gyermek szíve nem szabadul. Fénylő forrás ered lelkéből, éteri dallam. (...) A víz elmossa a múltat, mossa, mossa, mossa... amíg újra tiszta lesz.
Az agy az ember legkülönösebb szerve. Tanul, változik, alkalmazkodik. Megmondja, mit látunk, mit hallunk. Ettől szeretünk. Szerintem itt van a lelkünk. De nem számít, mennyi kutatást végzünk, senki se tudja megmondani, hogy a szürkeállomány a koponyánkban hogy működik. És amikor megsérül... amikor az emberi agyat sérülés éri... nos... akkor válik még különlegesebbé. Senki se tudja, hol végezzük.
Renegátok. Szabályszegők. Szikés gengszterek. Mi így gondolunk magunkra. Ettől rossz fiúknak érezzük magunkat (...). Az a baj, hogy ez nem igazán így van. A szívünk mélyén mind szabálykövetők vagyunk, birkák. Nem szegünk meg szabályokat. Az utolsó betűig betartjuk. Mert ha nem követjük a szabályokat, a betegeink meghalnak. És akkor már nem rossz fiúk leszünk. Csak rosszak.
Tudod (...) kapálódzhatunk ugyan, de csak még mélyebbre süllyedünk. Ilyen törékeny az emberi lét. Ha lesz következő életem, hal szeretnék lenni. Hal, egy apró akváriumban, amiben (...) úszkálhatnék.
Facebook
Pinterest