Idézetek filmekből
Időnként engem is teljesen elhagy a hitem. Olykor hónapokig nem tudom miben hiszek: Istenben? Ördögben? Mikulásban? Tündérekben? De én is ember vagyok. Gyönge ember, akinek nincs ereje. De van valami, ami egyre csak ás, egyre csak kapar bennem. Mintha Isten körme lenne. És mikor nem bírom tovább a fájdalmat, valami kilök a sötétből, vissza a fénybe.
Mondja, egy betörő felkapcsolja a villanyt, miközben épp kirabolja? Nem. El akarja hitetni, hogy nincs is ott. Mint az ördög. Neki az a jó, ha nem hisznek benne.
Kettős életet élni nem gond. A hármas vagy négyes élet fog ki az emberen.
Minden korszaknak vége szakad egyszer. A világ sírját végül mindig saját tisztátalansága ássa, saját magát hempergeti bele a vérvörös izzásba.
Bár eltudnám mondani neked, hogy valójában soha nem a világ volt gyönyörű, hanem az, ahogy a világot képes voltál gyönyörűnek látni.
Utálom azt a pillanatot, mikor még itt vagy, de már tudom, hogy elmész.
A lelki társak gondolata még Platóntól származik. Tudod, az ókori görög filozófus elképzelése szerint az embereknek négy karjuk, négy lábuk és két arcuk volt. Zeusz fenyegetve érezte magát az erejüktől, ezért kettévágta őket, arra ítélve bennünket, hogy életünkben végig a másik felünket keressük.
Járd mindig a saját utadat, és légy büszke rá!
Az életben mi hozzuk a döntéseket, a lehetőségeink végtelenek. Gondolkodj el ezen.
Még a legbékésebb emberek is képesek fegyvert fogni, ha a családjukról van szó.
Nem egészséges habozni, mert közben elveszítesz egy kis időt az életedből.
A szerencse és a kitartás sem örök.
Volt egy álmom, Rem, ahol minden, még az emberek szíve is olyan száraz volt. Ahogy figyeltem őket messziről, arra gondoltam, miért élnek? Mi ösztönzi őket, hogy reggelenként felkeljenek? Próbáltam rájönni, hogy mi az, amiért egyáltalán lélegzenek...
- Van valami, amit csak a halál kapujában állva láthat meg az ember. (...) - Én nem láttam ott semmit a félelmen kívül.
Rossz helyre tévedtem, Nem találom az út elejét. Nem lehet véletlen Ez a váratlan sötét. De nagy baj nincs még. Még nem készültem fel, De jött az éjjel és jött a vihar. Rossz lóra ültem fel, És nem tudtam, mi zavar. De nincs még nagy baj.
Facebook
Pinterest