Idézetek filmekből
Annyi ideig féltem attól, hogy bármikor történhet veled valami. És hiába gyógyultál meg, nem tudtam ettől az érzéstől elszakadni. Mostanáig. Muszáj. El kell fogadnom, hogy teljes életet élhetsz! (...) Ne szeressél! Nem úgy értem... persze, hogy szeress, csak ne tőlem függj! Nézd, én mostanáig, amit csak tudtam, megadtam neked. Komolyan. A saját lábadra kell állnod!
Én megpróbáltam. Megpróbáltam jó férj lenni. Megpróbáltam jó apa lenni, becsületes állampolgár, aki betartja a törvényt és befizeti az adóját. Megpróbáltam bízni a barátomban, megpróbáltam mindent újrakezdeni. Igyekeztem. Még akartam is! Isten a tanúm, én próbáltam más ember lenni. Próbáltam jó ember lenni, de nem sikerült. Hiába próbálkoztam sok mindennel, az élet nem akarta úgy. Az élet talán azt akarja, hogy vergődjek, mint a partra vetett hal és még úgy is belém rúgjanak. Szóval maradjunk annyiban, barátom, hogy nekem nem áll jól a jó.
Fogadom, hogy nem növesztek pocakot, s azon leszek, hogy tetsszem neked. Fogatlanul is imádni foglak, s holtomig csodálom formás feneked. Csodálom az eszed, a szemed, ahogy a húsevőket porig alázod. A dögös tested, a kezed, bár a konyhában megtörik a varázsod. Hadd legyek a legjobb barátod, s te az eleségem, mert hála Istennek, akiben te nem hiszel, hogy rávett arra, hogy légy a feleségem.
Mikor már azt hinnénk, mindent elterveztünk, az univerzum csavar egyet a dolgokon. Improvizálnunk kell. Boldogságra találunk ott, ahol nem is számítunk rá. Néha csak segít, hogy biztosan ott legyünk, ahova igazán tartozunk.
Ha van a boksznak varázsa, az a harc varázsa, amelyet akkor is vívsz, ha nincs erőd, ha törik a borda, reped a vese, szakad a retina. Annak a varázsa, hogy mindent felteszel egy álomra, amit csak te látsz!
Nem is tudtam, hogy ilyen jó érzés imádni a hazámat. Olyan, mint Istent imádni, vagy egy anyóst: igazából nem érzed, hogy viszontszeretne, de mivel mindkettőnek mindig ezer dolga van, elfogadod.
Tükrömből nem az néz rám, ki bennem él! Jöjj lelkem, tárulj fel, kit rejtesz, áruld el!
Nem tudom, feltűnt-e, de a képem a tökéletes esküvőről folyton változik. Egyik nap fehér rózsát akarok, másnap liliomot. Először egy hárfást, aztán egy vonósnégyest. Csak egyvalami állandó, és az te vagy.
A gésák nem kurtizánok, de nem vagyunk feleségek se. Mi a tudásunkat adjuk el, nem a testünket. Egy külön titkos világot teremtünk, ahol kizárólag a szépség uralkodik.
- Mintha elveszetted volna a barátod. - Lehet, hogy igen. - Tudod, kislánykoromban a téli karneválon elvittem a kutyámat a korcsolyapályára. Ő is elveszett. (...) Egyszer csak elrohant mellőlem, hogy egy nyulat üldözzön a tó túlsó oldalán. - És elkapta? - Nem, de visszajött. Azt hiszem, el kellett mennie a tó túlsó végébe, hogy rájöjjön, mellettem sokkal jobban érzi magát.
A háborúban és a szerelemben két dolgot soha ne szégyellj: lőni és szeretni. A háborúban két dolgot sose akarj megérteni: hogy mit teszel, és hogy a másik mit tesz. Végül a háborúban és a szerelemben nincs menekülő útvonal, nem tűnhetsz el.
Csak az kell, hogy valaki kimondja: erős vagy. A láncod gyönge. És szabaddá teheted magad, amikor akarod.
Annyira szeret téged, hogy a hiányodat gyűlöli.
A szerencse mindig kemény munka gyümölcse.
Ne várd a végét, de tudd, hogy elkezdődött, úgysem tehetsz mást, mint elfogadod a magány kezdetét, mígnem a válasz, amit a legnagyobb mélységből hívsz elő, egyszer csak a felszínre kerül, és a világ önként, szabadon a kezedre adja magát, mert neki sincs más választása, ha meg akar szabadulni a magánytól, őszintén ott kell hevernie a lábad előtt!