Idézetek filmekből
Az igaz szerelemben soha nem adjuk fel, még ha a szerelem tárgya könyörög is.
Jön egy fordulat, bekattan valami, és az ember érzi, hogy változás következik, sőt, már be is állt. (...) És többé már semmi sem lesz a régi, soha.
Az olyan férfit, aki sűrűn váltogatja a partnereit, nem hívják lotyónak. Ő nemes egyszerűséggel egy Don Juan!
Szépnek lenni olyan, mint egy Central Parkra néző lakás. A legkevésbé sem fair és általában azoknak jut, akik a legkevésbé sem érdemlik meg.
A hűtlenséget nem lehet csak úgy kerek perec elutasítani. (...) Talán létezik egy hűtlenségi görbe, ahol az illető hűtlenkedési kedve egyenes arányban áll azzal, hogy a valóságban hányszor teszi meg.
Folyton azt halljuk, hogy rögös az igaz szerelemhez vezető út. A mesében is előbb jönnek a megpróbáltatások, és csak utána élnek boldogan, míg meg nem halnak. De mi történik, ha kimaradnak a megpróbáltatások? Miért támad rögtön hiányérzetünk? Botrányok híján életképtelen lenne egy kapcsolat?
Azt mondják, a tudás hatalom, aminek az ellenkezője is igaz lehet. A nemtudás sebezhetőséget jelent. Amit nem tudunk a szeretteinkről, vagy amit nem tudunk a szerelemről, az ijesztő lehet. De talán hasznos a félelem. Az ismeretlen megismerése hajt minket.
Geoffrey Chaucer írta, hogy az idő minden sebet begyógyít. Csak azt felejtette el megemlíteni, hogy a hegek ott maradnak. A fájdalmas események örökre nyomott hagynak rajtunk. Nem feltétlenül fájnak, de ottmaradnak, és emlékeztetnek arra, ami történt. Az idő múlásával talán halványulnak az emlékek, de a hegek mindig emlékeztetni fognak arra, hogy átéltük őket és túléltük.
Nehéz elengedni embereket vagy szokásokat, mert annyi energiánk van bennük, hogy félünk elengedni őket. Ugyanakkor felszabadító is lehet, vagy akár a boldogságunk záloga. Ha nem engeded el őket, sötét helyen találod magadat és nem szabadulsz a legrosszabb szokásaidtól. Néha ha igazán szeretünk valakit, bele kell törődnünk az elengedésébe.
Talán nemcsak a sakkban, de az életben is fontos, hogy néha el kell engedned egy fontos darabot, hogy valami újat kaphass helyette.
A hűtlenség lenne az a bizonyos láthatatlan mumus, akiről mindenki beszél, de senki sem látja? De ha nem hiszünk a rémmesékben, vajon honnan ered a hűtlenség?
Az az igazság, hogy a hűtlenség kéz a kézben jár a lebukással. Az egyik nem létezik a másik nélkül.
Egyedül érezzük magunkat, de mind egy cipőben járunk.
Ha elfogynak a kérdések, akkor nem csak a válaszok fogynak el, hanem a remény is.
Facebook
Pinterest