Idézetek filmekből
Az első szerelem minden volt egyszerre. Az a fajta, ami elől sosem hátrálsz, meg sosem próbálsz, meg sosem akarsz. Egy szerelem, ami olyan nagy és erős, hogy sosem hal meg, sosem halványul, sosem veszíti el az energiáját. Az a fajta szerelem, amiért harcolsz.
A bosszú bevallott fájdalom.
Az otthon védelme a katona szívének próbája.
Lehetünk a legfőbb hatalom birtokosai, mégis egyetlen jól megfogalmazott szónoklat hatásosabb lehet minden parancsnál.
Aki kiirtja a korrupciót, a remény magját veti el.
Van egy röpke pillanat, amikor felébredsz reggel, és még nincsenek emlékeid. A boldog üresség. Az áldásos vakfolt. De nem tart soká. És hirtelen eszedbe jut, hogy ki vagy, és mi az, amit el akarsz felejteni.
A titkokkal az a gond, hogy nehéz őket kimondani, akkor is, ha nem a sajátjaidról van szó.
Mi a legrémisztőbb a gimnáziumban? Hogy aki összetörte a szíved, azt nem tudod elkerülni. Vicces, nem? Amikor a legkevésbé sem tudod kezelni az érzelmeidet, a nap nyolc órájában össze vagy zárva azzal, aki felelős az érzelmi válságodért.
Ha a cél lebeg a szemed előtt, az akadályok sem ijesztenek el tőle.
Ez a helyzet a célokkal: ha csak a végére koncentrálunk, nem élvezzük az odavezető utat, nem vesszük észre az elágazásokat, melyek még jobb célokhoz vihetnek minket.
Célokat tűzünk ki magunk elé, mert azok a kontroll érzetét keltik. De ez csak illúzió, mert néha megremeg a föld, és el kell fogadnunk azt, ahová kerülünk, akár szilárd a talaj, akár nem.
Az ember azt gondolja, hogy ő uralja a természetet, pedig fordítva van.
Az idő segít. Lassú és fájdalmas, de működik. A beszéd is segít. Lógni a többiekkel, találkozni a barátokkal, és olyan lesz, mint egy könyv, amit rég olvastál.
Akinek hatalma van, az minden létező módon gyakorolja azt.
Ha értené, hogy egy író hogyan gondolkodik, elvesztené az olvasás örömét.