Idézetek a férfiakról
Egy férfiember, akinek fájdalma van, igyon, és ha igazi férfiember, akkor biztosan van fájdalma.
Ha nincsen apja a férfiembernek, akkor nincs mögötte semmi, csak kongó üresség, szomorúság és bánat.
A nő kiprovokálja a bókot, de a férfi mint magától értetődőt várja és el sem pirul, ha megkapja azt.
A férfiak túl régóta uralkodnak, az uralkodók pedig rosszul hallanak, vagy csak azt hallják meg, ami tetszik nekik. Ezért hallgatja a mesélőket több nő, mint férfi.
Sok nő vágyna arra, hogy "ígérjék meg neki, minden rendben lesz" - és ez egy ősi vágy minden nőben. De a férfiak is hasonlóra vágynak, csak nem kommunikálhatják.
Könnyű majd rátalálni egy olyan férfira, aki virágot lengetve tankkal jön, de igazi társra csak egy olyan férfiban találhatunk, aki csendesebben beszél és nem az ütvefúró van a kezében, mert nem győzelmi mámort keres, hanem valakit, akinek a kezét foghatja.
Hagyományosan mindenki szeret úgy gondolni a férfinemre, mint akik mindent kibírnak, nem szoronganak, terhelhetők, és főleg bátrak. Ez a kép persze leginkább egy idealisztikus férfialaké. A valódiak félnek, fájnak, szomorkodnak, stresszelnek és kételkednek, pont, mint a nők.
Egy férfiember sokat kibír ébren. De álmában megérdemli a felejtést. Az álom legyen olyan, mint a halál.
Csak azért örülök, hogy nőnek születtem, mert férfi fejjel nem tudnám kiismerni magam a világban.
A nő minden szépsége mellett annyira naiv lehet, hogy nincs is tudatában a szépségének, de a szép férfi csupa tudatosság: nem mondhat neki olyat, ami meglepné és nem mondhat neki oly sokat, ami kielégíthetné.
Nem mind állatvédők azok a férjek, akik nem hajlandók feleségüknek nercbundát venni.
Boldog úgy lehet csak férfipálya,
Hogyha méltó hölgy a koronája.
Ha valaki egy olyan nőt szeret, aki gyereket akar, vagy csinál neki egyet, vagy szabadon engedi.
A nők a legérdekesebb lények a világon. Az öböl partján játszi könnyedséggel veszel fel száz követ, ami bármelyik férfinál érdekesebb, a nőkhöz képest viszont még a kacsacsőrű emlős vagy egy szupernóva sem elég különös.
Apályok és dagályok végtelen sora tartja hullámzásban mindkettőt, a tengert és a nőt. A nőben valami nálánál nagyobb erő munkálkodik, a férfi viszont szilárd, akár a part, amely a tengert, a női természetet öleli. A férfi azt szeretné talán, hogy ha változik is, miatta változzon a nő, de bárhogy kívánja ezt a férfi, a nő az elkövetkező ötezer évben is csak a Hold szeretője marad.
Facebook
Pinterest