Idézetek a bűnről
Annál veszélyesebb a bűnlajstrom, minél alaptalanabb.
Nincs, aki ne lenne elég ahhoz, hogy ártson.
Az erényt, úgy érezzük, megtanuljuk, mások mesélnek róla nekünk. De a bűnt egyedül rajzoljuk meg magunknak, a saját elképzelésünk szerint.
A körülmények veszik rá a jó embert a rossz dolgokra.
Bűn az, minek nyomát is sikerült eltüntetnünk.
A bűnben a legnagyobb rossz talán az, ha valamiféle jó, netán a szeretet és igazság nevében követjük el.
A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak.
A világ nem azonos Istennel, csupán teremtménye Istennek, ezért jelenhetett meg benne a bűn, a szeretet hiánya, ez a sötét és nyomasztó árnyék.
A szent, ellentétben a költővel, nem születik, hanem lesz. Ritkán esik meg, hogy valaki szentnek születik. Az igazi szentek bűnben fogantatnak, bűnben születnek és élnek, s csak nagy erőfeszítések árán lesznek szentek.
Bűneinket méltósággal kell viselnünk, mint királyi palástot. Mint a dicsfényt, melyről nem tudunk, melyet mintha nem vennénk tudomásul. Csak a bűnös lények körvonala nem mosódik el a légkör sarában. A szépség bűn, a forma gyönyörű bűne.
Minél több a törvény és parancs, annál jobban elszaporodnak a rablók és tolvajok.
Isten előtt ki-ki bűnei szerint, méltó módon elszámoltatik, nem marad semmi véka alatt, mi megtörtént a nap alatt.
Egy ember nem föltétlenül abban a pillanatban a legbűnösebb, mikor felemeli a fegyvert, hogy megöljön valakit. A bűn előbb van, a bűn a szándék.
A bűn az, ami hátráltat abban, hogy jobban szeressek. A bűn az, ami a világot embertelenné teszi. A bűn az, ha elfelejtem az inspirációmat, és tétlen maradok. A bűn az, ha nem teszem meg a jót, amit megtehetek.
Sose hidd azt, hogy a háború - bármilyen szükséges vagy indokolt is az, - nem bűn.
Facebook
Pinterest