Bölcsességek
Ha valami többet árt, mint használ, válj meg tőle.
Aki egyenesen nekiesik a darázsfészeknek, az csak jól összecsipkedteti magát.
Az ég örök, a föld maradandó. Az ég és föld azáltal lehet örök s maradandó, hogy egyikük sem önmagának él. Ezért képesek örökké élni. Ugyanígy a bölcs ember önmagát a háttérbe helyezi s így kerül előre, önmagával nem törődik, s így őrzi meg énjét. Nem igaz-e, hogy egyéni érdekeit éppen azáltal tudja betölteni, hogy nincsenek egyéni érdekei?
A hallgatás senkinek nem töri be a fejét.
A lehajtott főt nem csapja le a pallos.
Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik.
Ha képesek vagyunk a "jó" meg a "rossz" mögé látni, jobban felismerhetjük és még jobban kihasználhatjuk azt, ami Itt Van.
Sokkal-sokkal nagyobb jelentőségük van a Fontos Megfigyeléseknek, mint a tudományos felfedezéseknek. Ez az alapja annak, hogy Bölcsen és Jól Éljünk.
A szó nem veréb, ha elröpült, többé nem lehet megfogni.
A Mestert már életében legendák övezték. Azt tartották, hogy egyszer Isten is tanácsért fordult hozzá: - Bújócskázni akarok az emberekkel. Megkérdeztem az angyalaimat, hogy szerintük melyik a legjobb búvóhely. Volt aki azt mondta, hogy az óceán feneke. Mások a legmagasabb hegycsúcsot ajánlották. Megint mások a hold túlsó oldalát vagy egy távoli csillagot. Te mit ajánlasz? - Rejtőzz el az emberi szívben - válaszolt a Mester. - Az lesz az utolsó hely, ahol keresni fognak.
A Bölcsesség, Boldogság és Bátorság nem várnak valahol túl a láthatáron, egy nyílegyenes út végén; egy állandó körkörös folyamatnak a részét képezik.
A legnagyobb kincs a lélek bölcsessége. Csak éppen nagyon sokba kerül.
Aki szerecsenek közt él, szerecsenül üvöltsön.
Ő nem büntet és nem áll bosszút, nem ítélkezik. Az Isten dolga a büntetés, az ember csak könyörületes lehet.
A tenger, mely mindent magához szólít, szólít most engem is, fel kell a hajóra szállnom. Mert maradnom, bár az órák elhamvadnak az éjszakában, egy volna azzal, hogy megfagyok, kristállyá válok, és a sár magához köt. Örömmel vinnék magammal mindent, ami itt van. De hogyan tehetném? A hang nem viheti magával a nyelvet és az ajkat, melyről szárnyra kelt. Az étert egyedül kell felkutatnia. És egyedül, fészke nélkül száll a sas is a nap felé.