Bölcsességek
A legjobb törlés a felülírás.
Gyenge tücsöknek is hangos a szava.
Idővel a gyökérzet a sziklát is szétrepeszti, belefúrja lágy szálait a kemény kövekbe, de ha ezt a lassú küzdelmet sietteted, akkor az egészből nem lesz semmi.
Jóllakott ember nem érti a koplalót.
A korosodás nem kudarcként érint, ha okos a szíved.
Egyetlen jó létezik csak: a tudás, és egyetlen rossz: a tudatlanság.
A szennyes víznek is tiszta a teteje. A mocsok csak azután kerül elő, ha kiöntjük az egészet.
Nyissa ki a szemét, aki tisztán akar látni!
A jó emberek nevét is meg kéne jegyezni, áldásra is készen állni, nemcsak az átokra.
Virág a virágban, kő a kőben, ég a tengerben, ember az emberben látja meg képmását, és leli meg együvé tartozását.
A szó megindít, a példa vonz.
Megmutatom az erőm. De ez az erő kevés. Ha egyesítjük mindannyiunk erejét, hatalmas erőt kapunk.
Vannak helyzetek, melyekben az óvatosság, amit bölcsességnek nevezünk, nem több, mint a lemondás maga.
Az eszmék kétségkívül olyan erővel lövellnek ki, amilyennel keletkeznek, s ott csapnak le, ahová az elme küldi őket, olyasféle matematikai törvény szerint, mint amely a mozsárágyúból kilőtt golyóbist irányítja. De az eszmék különféleképpen hatnak. Ha gyengéd természetekbe fészkelik be magukat, ott dúlnak, pusztítanak. Viszont vannak erősen vértezett természetek, ércfalú koponyák, amelyeken szétlapul az idegen akarat, és lehull, mint golyó a kőbástyáról. Vannak aztán petyhüdt, vattaszerű természetek, amelyekbe elvesznek mások eszméi, ahogyan a golyók belesüppednek a vársánc puha talajába.
A tekervényes utak nem vezetnek jóra.
Facebook
Pinterest