Bölcsességek
Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
A hiba, az hiba! Ha egy újabb hibát követünk el, abban sincs semmi kivetnivaló, de ugyanazt a hibát kétszer elkövetni ostobaság.
A rejtekhely többé nem rejtekhely, ha idegenek is tudnak róla.
Nincs olyan egyszerű feladat, amit el ne lehetne rontani.
Minden bőség új szűkösséget teremt.
Az éjszaka eltakarja a világot, de feltárja a világegyetemet.
Ki magosra néz, nem látja meg a rögöt lába alatt, s ki másra bízza földjét, elveszíti azt. Ami legfontosabb pedig: akié a föld, azé az ország!
Ez élet aranyló porszemcséit akárhogy szorongatjuk, mind kevesebb lesz belőle, és eljön az a pillanat, amikor az utolsó aranyszemcse is, az utolsó nap is, az életünk a tenyerünkből elsodródik. Én mindig azt mondom, az ember arra született, hogy odaadja ezeket az értékeket valamiért, egy nagyobb értékért.
Az ember valahogy természeténél fogva arra van kódolva, hogy a világban tapasztalható jelenségeket ellentétpárokban lássa: kelet és nyugat, Mars és Vénusz, logika és érzelem, bal és jobb. Az élet legtöbb területén azonban általában nem kell valamelyik oldalra állnunk, sőt sokszor veszélyes, ha mégis megtesszük.
Bölcs elme és békeszerető szív nélkül erő és bátorság bizony keveset ér, s könnyűszerrel szolgálhatja jó helyett a gonoszt.
A szégyen és a félelem között óriási a szakadék. A szégyen gondolkodni tanít, a félelem leszoktat róla.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
A nyájas szavaktól félj, madárkám, ne a durváktól. A nyájas szavak becsapnak, meggyengítik az ember életrevalóságát, a durva szavak viszont, még ha túlzásba mennek is, megedzik. A nyájas szavak után veszedelmes dolog az utcára lépni: a legapróbb durvaság rémületbe ejt, a durvaság után viszont a nyájas szavaktól se kell félni: már nem tudnak becsapni.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
A kérkedés meg a büszkeség nemes lélekhez méltatlan vétek.
Így vesztettük el a szerelmet. (...) Amikor elkezdtünk szabályokat alkotni arra, hogyan nyilvánuljon meg.
Az az ember, aki nem küzd néha, halott.