Bölcsességek
Nem az a fontos, hogy élünk-e vagy meghalunk. Hanem amit létrehoztunk, még ha rövid ideig tartott is.
A bölcs észrevehetetlen: tudásával nem hivalkodik, csak érezzük jelenlétét; mértéktartó: mélységeit nem herdálja kis dolgokra; szerény: e mélység számára, akár egy vízcsepp; méltósága senkit nem bánt: nem örül, ha ünneplik, és nem fáj neki, ha gúnyolják; természetes, akár a felkelő nap: tudása tiszta égbolt, melyet nem zavar a felhők átvonulása; hallgatással többet ér el, mint száz beszéddel: nem szava, hanem lénye a példaadó; élő tükör: ha a szemébe nézel, megpillanthatod a mindenséget; ajtaja mindig nyitva áll: ha belépsz rajta, kitárul előtted a világ.
Ne gondolj a jövőre, csak igyekezz azt megformálni azzal a jelennel, amelyben élsz. Mert te magad veted el a magot, amelyet majd aratni kívánsz.
A látogatók mindig elcsodálkoztak a Mester nyugodt, kényelmes tempóján. - Nincs nekem arra időm, hogy siessek - mondogatta.
Értelmetlen azt mondani, minden tőlem telhetőt megteszek. Azt kell tenned ugyanis, amit a helyzet megkövetel.
Kicsim, légy óvatos, mit kívánsz, mert kívánságod teljesülhet, és nem tudhatod, mi bukkan elő, ha kibontod a csokrot.
Létezik egy fennköltebb becsvágy is, mint pusztán magasan állni a világban: meggörnyedni, és egy kicsivel magasabbra emelni az emberiséget.
Arról van szó, hogy a dolgokat olyanná tegyük, amilyennek lenniük kell, vagy megőrizzük azt, amire szánták őket.
A gondolkodó ember java és boldogsága, hogy a kifürkészhetőt kifürkéssze, s a kifürkészhetetlent csöndes áhítattal tisztelje.
Amit nem félünk elveszíteni, azt sohse bírtuk, és bírni nem kívántuk.
Tudni semmit sem tudok. De a szívével egyet és mást megérez az ember. Hagyd, hogy a szíved szóljon, az arcokat faggasd, ne arra hallgass, amit a nyelvek mondanak.
Az idő és a gyakorlás egyenlő az eredménnyel.
Micsoda? Hogy érezhetnék szeretet ezek iránt a zsarnokok iránt, akik felelősek a Tibetben mindmáig tartó atrocitásokért, akik száműzetésbe kényszerítették a szegény, idős dalai lámát, akik olyan ártatlan szerzeteseket vetnek börtönbe, mint Dzsigme és Lobszang? (...) A dalai láma elmagyarázta, hogy akik ártani akarnak nekem, azok valójában tálcán kínálják a spirituális fejlődés legnagyszerűbb lehetőségét. Hiszen amikor összeakadok velük, természetes módon gyűlöletet és haragot érzek, és általuk esélyt kapok, hogy megtartóztassam magam ezektől az indulatoktól. Ha mindig mindenki kedves lenne hozzám, soha nem lenne lehetőségem a türelem gyakorlására. Hiszen könnyű együtt érezni azokkal, akik jók hozzám, és akiket kedvelek, az igazi próbatétel az, amikor valaki ártani akar nekem, meg akar gátolni valamiben, elvesz tőlem valamit, vagy inzultál. Ha az ilyen ember iránt is tudok szeretet érezni, az már előrelépés. Ez az ember tehát lehetőséget ad a fejlődésre, és ezért hálával tartozom neki. Ilyen lehetőséget még KhenszurThabkjerinpocse sem tud nyújtani nekem a bölcs tanításaival, ezért az ellenségemet legnagyobb tanítómként kell tisztelnem.
Ne legyen bennetek kegyetlenség És irgalmasság se legyen bennetek. Az irgalmasok irgalmasságra várnak, Ti pedig éljetek úgy és úgy tegyetek, Hogy ne legyen szükségtek irgalomra S ne legyen miért irgalmazni nektek.
Tudod, fiú, a bölcsességhez élettapasztalat kell, hogy sok mindent megélj, de ez még nem elég, a szívedbe kell zárnod, amit megéltél. Van olyan sokat látott ember, aki hatvan év alatt sem szerez több bölcsességet, mint egy csecsemő, viszont akad olyan, aki akár tíz-húsz év alatt is megtölti a szívét.
Facebook
Pinterest