Bölcsességek
Egy színházban történt, hogy tűz ütött ki a kulisszák mögött. Kijött a mókamester, hogy ezt a publikummal közölje. Tréfának tartották és tapsolni kezdtek: a mókamester megismételte; az emberek még jobban hahotáztak. Azt hiszem, a világ is így fog elpusztulni, okos emberek nagy hahotája közepette, akik azt fogják hinni, hogy mindez csak vicc.
Mit ér a szép virág gyümölcs nélkül? Mit a bölcsesség a bézárt ajakban?
A jelentőségteljes pillanatok száma meglepően kevés az életben. Általában véget ér, mielőtt még elkezdődne, bár megvilágítja a jövőt, és akinek köszönhető a perc, nem tudjuk feledni.
Az igazi harcos mindig három fegyverrel rendelkezik: a békesség ragyogó kardjával; a bátorság, bölcsesség és barátság tükrével; valamint a felvilágosodás értékes drágakövével.
Az emberi kapcsolatok általában a tanulásra vagy a tanításra nyújtanak alkalmat, s elszalasztja az alkalmat az, aki nem akar sem tanulni, sem tanítani.
Az igened legyen igen, és a nemed legyen nem. De mondj nagyon keveseknek nemet és még kevesebbeknek igent.
Az egyszerű ember arról ismerszik meg, hogy mindenen csodálkozik; egyszerűsége pedig arról is, hogy egyes dolgokon nem csodálkozik eléggé.
Minden valóban nagyszabású cselekedet részben ismeretlen tényezőkön, mondhatni isteni beavatkozáson múlik.
Az ember egész egyszerűen nem röpködhet örömében folyton a plafonon, a valóság nem ilyen, néha lejjebb kell ereszkedni, mert ha nem, jobban fáj, ha magasról zuhansz le.
Az életben a valódi biztonság nem más, mint az élet bizonytalanságának élvezete.
"Ez is el fog múlni." Nagyanyám tanított ezekre a szavakra, hogy felhasználhassam őket életem bármely pillanatában. Amikor a dolgok elképzelhetetlenül szörnyűek, rettenetesen riasztóak, vagy amikor minden ragyogó és csodálatos, feledhetetlen és gyönyörű, mondjuk magunkban ezeket a szavakat. Ezzel mintegy perspektívába helyezzük a történéseket, és elérhetjük, hogy a legtöbbet hozzuk ki minden jóból, és sztoikus közönnyel fogadjunk minden rosszat.
Bizonyosságra törekedni és elfogadni a bizonytalanságot... Kemény prés ez, mégis szorításából született meg minden igaz bölcsesség, ima, művészet.
Ha az ördög úgy jár a földön, mint az ordító oroszlán, csak elvétve csábít maga után egy-egy vadat vagy vadászt. De ha divatosan öltözködik, kikenve-kifenve; ha torkig telt a bűnnel és az erénnyel egyaránt, s a pokol éppoly kevéssé érdekli, mint az üdvösség; akkor, teljék bár kedve akár abban, hogy vörös pántlikát osztogat, akár abban, hogy vörös tüzet gyújtogat, akkor veszedelmes csak igazán.
Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról, bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre a még nem létezőt, s ne éleszd újra letűnt bajaidat.
Jó dolog, ha néha minden támaszték kidől alólunk, mert ilyenkor láthatjuk, mi kő a talpunk alatt, és mi homok.