Víz
Víz! Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.
A csapvíz is olyan, mint a házi pálinka, mindenkinek csak az a jó, amihez otthon szokott.
A víz az egyetlen ital, mely igazán oltja a szomjat; innen van, hogy csak nagyon kis mennyiséget lehet belőle inni. A többi folyadék, amit az ember megiszik, csak enyhítőszer; és ha az ember mindig csak vizet innék, sohase mondták volna az ember egyik kiváltságának azt, hogy: akkor is tud inni, amikor nem szomjas.
A víznek önmagában nincs színe, a körülötte lévő világ színezi meg, az ég, a környezet tükröződése; a víz sosem csak víz. A víz magával ragadja és felkavarja mindazt, amivel kapcsolatba kerül. A víz humusz, homok, agyag, plankton. A víz annak a fenéknek a színét veszi fel, amelyet elborít. A víz a világot tükrözi.
A víz ugyanolyan becsapós, mint az asszony öle. Lágy és enyhet nyújt, de szinte észrevétlenül válik kárhozattá és halálos veszedelemmé.
A Vízcsepp minden élet, minden új keletkezését jelképezi. A vízben alakulnak ki az első bonyolult kötések, azokból szerveződnek meg az első sejtek, minden abból keletkezik. Nézzen meg mikroszkópban egy vízcseppet, s egy egész univerzumot fog látni. És még valamit megpillanthat, ami a mi veszekedő, protekcionista struktúrákba széthulló világtársadalmunkból szemlátomást hiányzik: az átláthatóságot.
Ábrándos lelkek szerint a tenger óriási, kékes tájakat rejt méhében, s akik a vízbe fúltak, ott görögnek hatalmas halak közt, különös erdőkben, kristálybarlangokban. A folyónak viszont csak fekete mélységei vannak, ahol iszapban rothadnak a hullák. Mégis milyen szép, amikor ragyog a kelő napban, és lágyan csobog zsongó nádasokkal szegett partjai közt!
A földnek a halász számára határai vannak; a folyó viszont, sötétben, holdvilág nélkül: határtalan. Más érzés ez, mint amit a tengerész érez a tenger iránt. Igaz, a tenger sokszor zord és komisz, de kiabál, üvölt, van benne tisztesség; a folyó ellenben csöndes és álnok. Nem morajlik, mindig nesztelenül folyik tova, és számomra a tovasikló víznek ez az örök mozgása félelmetesebb, mint az óceán emeletes hullámai.
Facebook
Pinterest