Haász János
újságíró és író
Amikor anyával és apával sétálunk, azért én vagyok középen, mert én vagyok, akiben anya és apa összeér.
A csapvíz is olyan, mint a házi pálinka, mindenkinek csak az a jó, amihez otthon szokott.
A levegő fontos, és mindenhol ott van, még ha nem is látjuk. Éppúgy, mint a szeretet.
Ha egy levél a fáról egy másikra esik, azok a szerelmeslevelek, mondta Nóri, és letett a földre egy szép vörösbarna levelet. Sokáig néztük a fát, és közben megfogta a kezem. Aztán én lehajoltam, és rátettem egy levelet az ő levelére.
Facebook
Pinterest