Vihar előtti csend
A focimeccs előtt mindig van egy pillanatnyi csend. A játékosok a helyükön állnak, a falemberek mozdulatlanok, és minden lehetséges. Majd, mint egy karambolban, minden nekiütközik valami másnak. A labda röppen, a csont reccsen, és a kettő közötti idő közelebb áll a négy másodperchez, mint az öthöz.
A nagy viharok előtt mindig van egy pillanat, amikor eláll a szél, és minden elcsendesül.
Ki vette el dalos kedvét e népnek?
Ki tette, hogy elnémult benne minden,
mi arra volt jó, hogy aszályos évek
vihar előtti csendjén átsegítsen?