Vicc
A vicc, a tréfa, a humor mindig tartalmaz váratlan elemet, vagyis frissen tartja az elmét, felkészítve arra, hogy bátran szembehelyezkedjen a logikával, és felrúgja az észjárás szabályozott, egyformán ismétlődő mintáit.
A viccek (...) - bármennyire is hihetetlenül hangzik ez az eső pillanatban - az emberi világ alapvető struktúráinak lerombolásával kísérleteznek. Egy pillanatra felrobbantják a világmindenség racionális és kauzális struktúráit; a társadalmi konvenciók és értékek rendszerét; társadalmunk morális normáit és politikai hierarchiáit. A következő pillanatban meg hagyják, hogy újra visszaessenek a helyükre a mozaik darabjai.
Viccel elütni olyasmit szoktunk, aminek igazságát átértjük ugyan, de az érzésünk, előítéletből, nem tud megnyugodni benne.
Receptet mesélni nagyobb művészet, mint viccet mondani. A poénnak ülnie kell, pedig nem is mulatságos. (...) A lágerben a vicc így kezdődik: VÉGY. Hogy nincs mit venni, ez a poén.
Egyetlen rosszabb dolog van egy rossz viccnél (...), az, amikor elmagyarázzák.
Az édesanyánkról, a szívbéli kedvesünkről és a hazánkról sem vicceket, sem frázisokat nem illik mondani.
Rengetegen nem értik a humorom. Ha egy kicsivel bizonytalanabb vagyok, azt gondoltam volna, hogy nem jók a vicceim.
Vicc-e az, amiről állítanom kell, hogy vicc? Igen, az, ún. halovány vicc. A halovány vicc azonban már nem is vicc, csak a vicc helyén áll.
Igazából nem is tudom, mi a rosszabb. Ha az emberek olyasmiken nevetnek, amik nem is viccesek, vagy ha nem nevetnek a vicces dolgokon?
Facebook
Pinterest