Vészhelyzet
Sok rövid távra tervezett vészhelyzeti intézkedés hosszú távra rögzül. Ez a vészhelyzetek természete: felgyorsítják a történelem folyását.
A jó vezetőnek vészhelyzetben az első sorban a helye. De amikor ünneplés van soron, akkor a jó vezető a terem hátsó részében marad. Ha szeretnél együttműködni a körülötted lévő embertársaiddal, akkor éreztesd velük, hogy fontosak. Azáltal, hogy te magad alázatos vagy!
Nagyon gyakran a vészhelyzetek hozzák össze igazán a családokat. (...) Persze ilyenkor derülnek ki a hibák is. Felszínre kerülnek olyan dolgok, amiket jobb lett volna titokban tartani. De ha kipattannak, nagyon nehéz lesz őket újra eltemetni.
Vészhelyzetben a tenni akarás sürgető érzése lesz úrrá az elmén és a szíven, egy tébolyodott késztetés, amely még a rosszul elsült akciót is többre tartja a tétlenségnél.
Vészhelyzetben az ember néha elveszíti a látását, ám agyának egy világtalan tekervénye átveszi az irányítást ott, ahol csak árnyék és megérzés létezik.
A vészhelyzetek túléléséhez gyakran arra van szükség, hogy kizárjuk az érzéseinket, és egyszerűen csak cselekedjünk.
Vészhelyzetben az ember ritkán használja az eszét, és egyszerűen megfeledkezik a "józanság" szó jelentéséről.
A legtöbbször sikerül fenntartanunk azt az illúziót, hogy koherens, összeszedett személyként viselkedünk, ám a mindennapi életben is előfordulnak olyan szituációk, amelyekben megmutatkoznak agyunk egymással konfliktusban álló erői. Veszély esetén több kulcsfontosságú agyi terület interakcióiban dől el, hogy hogyan viselkedünk.
Facebook
Pinterest