Vendéglátás
A pontosság, ami elengedhetetlen egy szakácsnál: legyen szent a vendég előtt is.
Attól, mert egy étterem kifinomult és trendi, nem biztos, hogy csak a kifinomult és trendi embereket vonzza. Sőt! A kőbunkók is tudják, érzik, hogy mi a minőség, és vonzódnak hozzá, mint légy a tehénlepényhez.
A problémákat a vendéglátás minden szegmensében azok okozzák, akik számára a luxus, a rájuk irányuló figyelem még új és szokatlan. Ők azok, akik sokszor rosszul reagálnak az ölükbe szakadt gazdagságra, nem tudják helyén kezelni a bőséget.
Az ingyenes ellátás azokból is kihozza a finnyás gasztrosznobot, akik amúgy mélyfagyasztott pizzán és sajtos kekszen tengődnek a mindennapokban.
Az alkoholizmus betegség, így aztán nem szégyellni kell, hanem gyógyítani. Az autószerelő sem titkolja, ha fájnak az ízületei a sok görnyedéstől, kocsi alatt fekvéstől, egy pincérnek miért kellene tagadnia, hogy beleesett a vendéglátósok ismert csapdájába, a szerfüggőségbe.
A vendéglátózásban régen az volt a jó, hogy sokat lehetett lopni. Ma az a jó, hogy már lopni sem szükséges.
A csúcsgasztronómia világában nem létezik jól elvégzett munka, sikeres befejezés: minden egyes tányérral újraindul a harc a vendégek kegyeiért. Elég egy rosszul felszeletelt zöldség, egy túlsütött húsdarab, és oda a korábban megszerzett tekintély. A közönség nem kegyelmez: a hibákat kíméletlenül feltárja, ami ma sikkes és trendi, az holnap már avítt és unalmas, aki most kiskirálynak érezheti magát, pár hónap múlva a feledés homályába vész.
A ki barátokat fogad a nélkül, hogy gondoskodnék az ebédről, nem érdemli meg, hogy barátai legyenek.
Mitől, mitől nem, tud lenni a csengő gépi berregésében valami árulkodó, barátságtalan, rideg, idegen tónus, mintha a csukott ajtón át belőnének a lakásba.
Aki vendégül hívja a barátait, de maga nem ügyel rá, hogy mily ebéd készül számukra, nem méltó arra, hogy barátai legyenek.
Meghívni valakit annyi, mint felelősséget vállalni a jóllétéről mindaddig, míg a fedelünk alatt marad.
Facebook
Pinterest