Utópia
A mi nemzedékünk igazi válsága nem az, hogy nem élünk jól, vagy hogy később valamivel rosszabb lehet. Az igazi válság abban rejlik, hogy nem leszünk képesek jobbat kitalálni.
Az egyszerű vágyak egyszerű utópiákat szülnek. Ha éhesek vagyunk, fényűző vacsorákra ácsingózunk. Ha fázunk, lobogó kandallót képzelünk magunk elé. Ha betegségek gyötörnek, örök fiatalságról álmodunk. Ezek a vágyak mind feltűnnek a régi idők utópiáiban, amikor az élet vad, kegyetlen és rövid volt.
Nem egy kész utópia után kell vágyakoznunk, hanem egy olyan világ után, ahol a képzelet és a remény velünk él.
A civilizáció nagy mérföldkőiben mindig volt egy kis utópisztikus felhang.
Az utópia a horizont. Ha közelebb lépek kettőt, ő két lépést távolodik. Még tíz lépést teszek felé, ő pedig még tíz lépéssel hátrébb kerül. Bármennyit megyek is, soha nem érhetem el. Mi hát az utópia értelme? Csak ennyi: mindig tovább kell haladnunk.