Utólagos gondolkodás
Ha utólag visszatekintünk az eseményekre, az olyan, mintha egy prizmán keresztül szemlélnénk a világot, amelynek a fénytörése mindent megváltoztat.
Milliónyi apró döntés, amelyek egymás mellé téve rosszul mutattak. De minden egyes döntésnek megvolt a maga logikája. (...) Vannak dolgok, amiket csak utólag lát az ember.
Utólag könnyű okosnak lenni, tartja a mondás. Ezt gyakran furcsa mosoly kíséretében emlegetjük, amikor egy butaságnak tűnő hibát próbálunk megindokolni. Ám gyakran úgy módosítjuk az emlékeinket, hogy ne csak utólag legyünk okosak, hanem hogy úgy tűnjön, végig ezt a kimenetelt vártuk. Tudtam, hogy rossz szándékú. Tudtam, hogy viccel. Tudtam, hogy így fog dönteni. Tudtam, tudtam, tudtam. Ha valóban tudtuk volna, nem cselekedtünk volna másként?
A dolgok csak úgy megtörténnek, és én, ahogy mindenki más is, csak úgy megélem őket, nem kellene ezt túlspekulálni. Ennyi, és nem több, amit pártatlanul, hazugság nélkül ki lehet mondani. A dolgok egyszerűen megtörténnek! (...) Mi csak megfigyelők vagyunk, gyengén látó, félig süket megfigyelők. Az utólagos belemagyarázás a fantáziánk műve, ponyvairodalom.
Amikor történnek a dolgok, akkor csak hagyjuk a történéseket alakulni, de csak később kezdünk el agyalni rajta, és akkor jövünk rá az igazságokra.
Facebook
Pinterest