Űrutazás
A kornak, melyben élünk, legfőbb jellemzője, hogy kultúránk a földről kiterjeszkedik a világűrbe, és hogy a számítógépek által kijelölt utakon és módokon megkezdtük a környező égitestek meghódítását és betelepítését.
Az első ember - a 27 esztendős Jurij Gagarin szovjet űrhajós - 1961-ben jutott túl a Vosztok-1 űrhajó fedélzetén a sztratoszféra felső határán. Szomorú kis adat mindannyiunkról, hogy egy honfitársa, bizonyos Mihail Kalasnyikov nevét világszerte sokkal jobban ismerik az emberek.
Az űrhajózásban soha nem érzi úgy az ember, hogy mindent tud, csakis azt a hitét tudja magában erősíteni, hogy minden tőle telhetőt megtett a siker érdekében.
A végső határ mindig feltüzelte az ember képzeletét, de mi élünk először olyan korban, amikor az emberiség valóra váltotta az álmot, és kilépett a világűrbe; a jövő útján megtett egy millimétert a végtelen felé.
Amikor végül megindulunk a csillagok felé, a kihívások olyan hatalmasak lesznek, hogy talán már nem oroszokként, amerikaiakként vagy kínaiakként, hanem az egész emberiség képviselőiként fogunk útra kelni. Addig azonban - noha a Föld gravitációját már legyőztük - még foglyai vagyunk saját gondolkodásmódunknak, a másik iránti gyanakvásunknak és az erőforrásokért való versengés szellemének. Még nagyon sokat kell fejlődnünk és alakulnunk.
Facebook
Pinterest