Újévi fogadalom
Az újévi fogadalmak túlságosan ambiciózusak. Célkitűzéseinkben a határ a csillagos ég: tiszta kitűnő leszek, hetente háromszor lemegyek a konditerembe és a többi. Mindezek elméletben roppant pozitív elhatározások, de a megvalósításukhoz vezető út még nyomokban sem létezik, nemhogy előttünk kanyarogna. Hogy sikerrel járjunk, ahhoz száz meg száz kisebb változtatást kéne végrehajtanunk, amelyek mellé nem jár útmutató, hogy lépésről lépésre mindent elmagyarázzon.
Nehéz ellenállni a kísértésnek újrakezdéskor, hogy a múlt év problémáit a szőnyeg alá söpörjük. (...) Ki dönti el, hogy mikor ér véget a régi, és kezdődik az új? Nem jelzik a naptárban, nem szülinap, nem egy új év. Ez egy esemény. Kicsi vagy nagy? Valami, ami megváltoztat minket. Jó esetben reményt ad, vagy egy új életmódot és világnézetet. Elengedjük a régi szokásainkat és emlékeinket. A lényeg az, hogy sose adjuk fel a reményt, hogy lesz egy újabb kezdet.
Ha évente egyszer, január elsején olyan újévi fogadalmat szeretne tenni, amely teljesíthető, rendkívül nagy hatású, és egész esztendőben betartható, akkor tegye önmaga egyedüli, személyes felelősségévé az egészségét az év minden egyes napján, bármit is hozzon az élete!
Mi az, amit terveink szerint mindannyian tenni fogunk jövő szombaton? Nem újévi fogadalmakat, ha legalább félig épeszűek vagyunk. Mindet olyan kínosan hamar megszegjük szilveszter után, hogy kevesen vagyunk, akik azzal akarnák erősíteni kisebbrendűségi érzésüket, hogy új ezredévi fogadalmakat tesznek, amiket aztán - relatíve - ezerszer hamarabb szegnek meg, mint máskor.
Úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt - meglepetéssel és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy mellettem vannak, s megosztozunk a szeretet nevű valamin, amiről ugyan sokat beszélünk, de kevésbé értjük.
Az elkövetkező 365 nap mindegyikén úgy tekintek mindenre és mindenkire, mintha először tenném - különösen az apró dolgokra.