Úgy szeretlek
Mindennap rád gondolok, minden este veled alszom, reggelente veled ébredek, napközben miattad vagyok éberebb. Úgy szeretlek, mint még soha senkit, fogadd el, mert ezt tudja mindenki. Kész vagyok feláldozni az életem, és odaadni mindenem. Veled leszek egy kis időre, ha szeretnéd, akkor örökre.
- Mennyire szeretsz?
- Eléggé ahhoz, hogy a világ összes dzsungelének minden tigrisét kezes báránnyá varázsoljam ennyi szeretettel.
Szeretlek én, mint harmat azt a kelyhet,
Mit hűvös-vizű rét hajadba rejtett,
Szeretlek én, mint fészkét a madár,
S elfáradt lelkem hozzád visszajár.
Tompán, mint a fájdalmat homlokom ráncaival,
mit elsimít a kezed, úgy szeretlek.
Úgy összecsiszolódva, mintha egyszer már együtt
megöregedtünk volna, úgy szeretlek.
Én úgy szeretlek.
A cigarettához
és a szalonkabáthoz te vagy a hit.
Az én szemem most már sohase álmos -
és hallgatom a szíved zajait.
Mint vászont a festék,
mint szemeim a fényt,
mint a testet az árnyék.
Úgy szeretlek.
Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő
vagy égő szegfű lennél, mely tüzes nyilakat szór:
úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző
dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban.
Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik,
és virágai fényét magába rejtve hordja,
szerelmed tette, hogy testemben él sötéten
a fojtó, sűrű illat, amely felszáll a földről.
Ahogy a természetet, a daloló madarakat, a csillogó tarlót, a reggelt és az estét, a nyarat és a telet szeretem, úgy szeretlek téged.
Facebook
Pinterest