Tudomanyos modszer
A világ pusztán gondolati úton nem ismerhető meg, kísérletekkel és megfigyelésekkel szerezhetünk csak megbízható tudást.
Az első kiindulópont a tudományban az, hogy semmit sem lehet bizonyítani. Legfeljebb cáfolni lehet. Ebből már egyenesen következik, hogy amit ma tudományosan elismernek, azt holnap megcáfolhatják. Egyetlen dolog biztos a tudományban: nincs olyan, hogy valóság.
A kutatók szemében teljességgel logikus és helyénvaló dolog felhagyni egy reménytelennek tűnő programmal, és több sikerrel kecsegtető téma után nézni. Ami elfogadhatatlan, az az, ha a kudarc után a kutató jelentéktelennek minősíti a kérdést, és kézlegyintéssel próbálja nem létezővé tenni.
A kutatók hajlamosak arra, hogy csak akkor tegyenek fel maguknak kérdéseket, amikor már felderengett előttük a válasz.
Szinte lehetetlen úgy összeállítani egy kérdőívet, úgy megfogalmazni a kérdéseinket, hogy ne ágyazzunk meg félreértéseknek.
Az a képesség, hogy valamit megértsünk, még mielőtt látnánk, a tudományos gondolkodás legfőbb vonása.
Nem szabad kizárólag sémákban gondolkodni. Ez a tudományos gondolkodás lényege. Az újszerűség.
A megismételt kísérleteknek nincs túl nagy tekintélyük a pszichológiában. Jóllehet senki sem vonja kétségbe, hogy az ismétlések lényegi jelentőségűek - ha másért nem, hogy kiszűrjék a csalást és a véletleneket, illetve hogy meghatározzák az eredmények altalánosíthatóságát -, mégis a lehetetlennel határos megjelentetni őket. De nem is lehet velük babérokra törni: hallottunk már olyat, hogy valakinek egy kísérlet briliáns megismétlése fűződik a nevéhez?
Annak, aki meg akarja cáfolni a törvényt, miszerint minden holló fekete, nem szükséges bebizonyítania, hogy egyetlen holló sem fekete, elég egyetlen hollóról bebizonyítania, hogy fehér.
Minden jó elme Bacon ideje óta azt bizonyítja, hogy nem lehet igazi tudást szerezni, amely nem megfigyelt tényeken alapul.
A tudomány jövőt fürkésző törekvései, és az ennek nyomán születő következtetések a már megismert és kipróbált törvényszerűségek további általánosításán alapszanak. Az így születő tudományos előrelátások egy része, mondhatjuk, hogy döntő többsége, a későbbi korok során módosul, megváltozik. Az alapirányok azonban általában megmaradnak, és a változások csak a kivitel módozatait érintik, mégpedig az új objektív törvények és összefüggések felismerése következtében. Ezekkel a változásokkal, nehézségekkel a tudomány művelői tisztában is vannak, és nem szégyenük ezt bevallani. Nem vindikálják maguknak a csalhatatlanságot, mint a tévelygések kufár apostolai.
A tudományos módszer csak egy a sok közül. Egyetértek. Azt azonban hozzáteszem, hogy a tudományos módszer az egyetlen, amelyik hiteles tudást képes produkálni.
A tudományos eszközök olyanok, mint az ábécé. Értenünk kell a kezelésükhöz, hogy el tudjuk olvasni a természet titkait.
A szkeptikus módszer következetes alkalmazásának köszönhető, hogy a közfelfogásban a természettudományok váltak a megbízhatóság és a pontosság etalonjává - gondoljunk a "csillagászati pontosság" kifejezésre a köznyelvben. Ez a módszer azonban egészen különleges kvalitások meglétét tételezi fel a tudomány művelőjében: egyszerre kell hinnie és kételkednie, pedig ez két ellentétes pszichológiai állapot, amelynek következetes fenntartása állandó lelki feszültséggel jár.
Facebook
Pinterest