Tinédzserek
Bárcsak ne is élne az ember a tizedik meg a huszonharmadik esztendeje között. Vagy legalább átalunnák ezt a fiatalok. Mivelhogy ebben az időben egyebet se mívelnek, mint fölbökik a lyányokat, meg ingerkednek az öregekkel, meg lopnak, meg verekszenek.
Kamaszkorban könnyebben megszerezhetők és tartósabbak az emlékek, mint felnőttkorban. Erről nem szabad megfeledkeznünk! Kamaszkorban kell megtalálnunk az erősségeinket és kiaknáznunk a kialakuló tehetséget. Ekkor számíthatunk a legjobb eredményekre a tanulási és érzelmi problémák megoldásával kapcsolatban.
A tinédzserek elég jól informáltak és öntudatosak ahhoz, hogy tudják, nem automaták, képesek változtatni a viselkedésükön, és e változtatás az ő felelősségük. Erre kell figyelmeztetnünk őket - azután újra és újra és újra.
A kamaszok viselkedését nem a kockázat észlelése, hanem a kockázat ellenére várható jutalom lehetősége motiválja. Más szóval a kamaszok meggondolatlansága mögött a vágyak kielégítése húzódik meg, és a kockázatos tevékenységekbe bonyolódó kamaszok, akik soha vagy szinte soha nem tapasztaltak negatív következményeket, nagyobb valószínűséggel ismétlik meg a zabolátlan viselkedést a további kielégülés reményében.
A kamaszkort részben az teszi olyan nehézzé, hogy a tinédzser elsősorban az érzelmei, nem pedig a józan esze vezérletével reagál a világra. Ezt nem csak a felnőttek tudják, hanem a tinédzserek is. Sokszor tekintik az életüket "drámának", amely a körülményektől függően "túl elviselhetetlen" vagy "túl csodálatos".
A kamaszkor túlélése sokszor csak annyit jelent, hogy kihajózunk a tinédzserekkel a nyílt, kavargó tengerre, és kivárjuk, amíg elérjük a nyugodtabb vizeket.
Mivel a kamaszkor egyébként is a hangulatingadozások és a magatartászavarok időszaka, minden eddiginél fontosabb, hogy a szülők, gondviselők és tanárok tisztában legyenek a tizenévesek érzelmi szükségleteivel, különösen válság és stressz idején, amikor a kamaszok a szokásosnál is érzékenyebbek a mentális zavarokra.
Előbb-utóbb - és tudom, hogy tinédzserek mellett ez az idő nagyon-nagyon hosszúnak tűnik - a gyerekeink kénytelenek egyedül felnőni, fejlődni, tanulni és érni. Nem vállalhatjuk át tőlük ezt a feladatot.
Tinédzsereink nem földönkívüliek, nem egy másik bolygóról érkezett másik faj tagjai, hanem fejlődésük egy kritikus szakaszában vannak, amikor még nem került minden összhangba egymással.
Facebook
Pinterest