Te vagy az életem
Minden nap jön. És minden nap hoz magával valamit. Hol rosszat, hol jót. De sosem érkezik üres kézzel. Van, hogy tőled függ, elfogadod-e, amit hoz, de van, hogy nincs döntési lehetőséged. Aztán jön egy nap, szokás szerint bekopogtat, és elakad a lélegzet. A dobozra az van írva: Élet. Izgatottam nyitom ki. És valóban. Élet van benne. Az életem. Te.
Síromig szeretlek én, azontúl mindörökké, Kérlek higgy nekem, te vagy az életem, Ha nem leszel az enyém, hidd el, meghalok én, Érzem, tudod, érzem.
Senki sem mondhatja meg, hogy éljek, hogy kit szeressek, legfőképp nem az univerzum. Nem fogom hagyni, hogy valaki más végzetéről alkotott véleménye miatt ne szeresselek, legyek veled, és építsek közös jövőt veled, mert te vagy az életem.
Millió féltve őrzött érzés szomorú szívem legmélyén hever, mert sosem mondtam el. (...) Szorosan ölelj, hogy fájjon, úgy, mint semmi más. Csak te vagy az életem, halálom, kiért néha könnyezem, belátom, de ez az, ami tán a legszebb vallomás.
Ma éjjel újra itt vagyok, Mit érzek, láthatod. Itt vagyok, és nem álmodom A könnyeket arcodon. Tudnod kell, mennyit érsz nekem: Te vagy az életem.
Nekem te vagy az életem. Te vagy az egyetlen dolog az életemben, aminek az elvesztése fájdalmat okozna.