Társas magány
Jó, ha van kihez
visszatérni, de nincs borzalmasabb valakivel
magányosnak lenni.
Soha nem éreztem még azelőtt, hogy az ember a házasságban is ilyen nyomasztóan magányos lehet.
A szomorú titok az, hogy megtörténhet: párja mellett is halálosan egyedül élhet valaki.
A társas magány érzelmileg ugyanolyan stressz, mint a valódi egyedüllét. Bár a ténylegesen egyedül élők azt szokták gondolni, hogy azért jobb azoknak, akiknek egy közös lakáshoz van kulcsuk, ez sokszor nem így van.
De végül is megértettem, hogy az felnőtt ember,
- aki tudja, hogy védtelen, sem istenre, sem emberre nem számíthat, csak önmagára,
- aki tudja, hogy az élet minden fontos helyzetében egyedül van, születésében és halálában is. Aki megértette, hogy csak az egyedüli magány vagy a társas magány között választhat,
- aki tudja, hogy bűneit mindhalálig cipelnie kell, nem rakhatja át senki más vállára,
- aki mindezt lázadozás nélkül elfogadja,
- s aki mégsem rémül meg, és csak azért is mer játszani a világgal és önmagával.
- Mi az, ami ön szerint hiányzik a mai nőkből?
- A gerinc hiányzik. Nincs tartásuk, önbizalmuk, büszkeségük. Prostituálódnak a belső bizonytalanság miatt: azért, hogy megkapják a szeretetet. Meg akarnak felelni másoknak - nem önmaguknak -, hogy elfogadják őket. A magánytól való félelem miatt szereznek maguk mellé valakit, akivel aztán társas magányban élnek tovább. Egy nő ne a férfi, hanem maga miatt legyen nő!
Facebook
Pinterest