Tankönyv
A nyelvtankönyvek nem sokat változtak az elmúlt évtizedekben. Persze vannak, amiknek nem is kell változni.
Az ember már csak ilyen: a tankönyvek tartalma csupán a záróvizsgák letételéig él az emlékezetében. (...) A számok, dátumok és ilyen-olyan államférfiak, politikusok neve nem marad meg a fejében tovább, mint a fapálcikával írott szavak a futóhomokban. Eltűnik nyomtalanul. Csodával határos módon csak az marad meg, ami végiggondolásra, átélésre ösztönözve képes megragadni az emberi képzeletet, s gyorsabb dobogásra késztetni a szívet. Egy nagy hősnek és szerelmének megragadó története egész civilizációkat képes túlélni, vírusként települ be az emberi agyba, és apáról fiúra öröklődik nemzedékek százain át.
A könyv semmihez sem hasonlítható kulturális tőke. A könyv az, ami ablakot nyit nekünk a világra. (...) Csupán a szemünk mozgatásával megtanulhatunk olyan elméleteket, amelyek alkotóik önfeláldozásába vagy akár életébe kerültek. Minden tankönyv egy lépés az ország dicsőséges jövője felé.
A valódi tudás az élő, organikus, fejlődni képes anyag szimbóluma, amely soha nem vész el - legfeljebb formálódik, alakul -, ám éppen emiatt nem is dogmatizálódik. Az írott szó ezzel szemben néhány évszázad - néha csupán évtized - alatt bizonyosan elveszíti rugalmasságát, s a benne foglalt tudás gyakran dogmává vagy ostobasággá merevedik.
A tankönyv is könyv legyen: érdekes és tanulságos szövegeket közlő, olvasásra szánt könyv.
Facebook
Pinterest