Tánc
A tánc a legmagasztosabb, a legmegindítóbb és a legszebb a művészetek között, mert nem puszta lefordítása és absztraktálása az életnek, hanem az élet maga.
Tánc közben kívül kerülünk önmagunkon. Nagyobbak, csodálatosabbak és erősebbek leszünk. Ez erő, földi dicsőség, és csak rajtunk múlik, hogy megszerezzük.
Azt hiszem, a szép táncnak, mint az erénynek is, önmaga jutalmának kell lennie. A körülálló bámészkodóknak rendszerint egészen máson jár az eszük.
A táncban az a jó, hogy egy ideig nem kell beszélned, ha nem akarsz. A rossz pedig az, hogy túlságosan megismered a partnered testét.
Táncolj, hogy ne lásd a végét,
Merre fordult e szédült világ.
Ne félj, hogy elnyel az örvény,
Higgyük azt, körhinta száll.
Lábam termett a táncra,
Szemem a kacsintásra,
Ha táncolok, szikrát szórok,
A világra fittyet hányok!
A tánc megtanított arra, hogy tiszteljem a másfajta embereket és az ő táncukat. A tánc mindig segít, ha háborog az ember lelke, ha jó kedve van, megszűnik a világ, nem létezik más, csak a zene, a mozdulat, a megnyugvás.
Csak a Táncos tud járni; csak az Énekes tud beszélni; csak a Gondolkodó tud mosolyogni.
Facebook
Pinterest